"Mondhatta volna szebben kis lovag"
/Rostand: Cyrano de Bergerac/
Hogy orrom nagy?
Az szentigaz.
De kedves gyermekem,
mondhatta volna
kissé mívesen.
Nos, figyeljen!
Imígyen valahogy:
Ó, Uram! Impozáns orra
nem buktatta még önt orra?
S a horga alkalmas
kifogni nagy halat?
Ha karvaly vagy sas
tévedne erre,
Önt kihalt ősének vélve,
istenemre, orrnyergén
remek fészkelő helyre lelne.
Nem fél, hogy vaksi öregapja
görbebotjának nézi, s megragadja?
Ha meg piktorral profilját festeti
egész vég vászon kell, amire
kampóját skicceli.
No és a hölgyek? Nem zavarja
őket csók közben egy kicsit?
Nagy és kemény egy trombita,
azt elhiszem. Puha nem lehet,
hisz Ön nekem
nem hazudna sosem.
Értett mindent, remélem.
De ha Ön, kis lovag,
ezeket orromra mondaná,
kardom az Ön szipákolóját,
szavamra, kettéhasítaná.
4 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Ez zseniális!!! 🙂
Szóhoz se jutok, annyira összerendezett és hatásos.
Nem minden irodalomtanár képes jó verseket írni, gondolatokat élvezhetően, művészien átadni.
Örülök, hogy különlegesen fűszerezett műveiddel gazdagítod az olvasókat. 🙂
Nagyszerű versedet a kedenceim közé emeltem.
Köszönöm az újabb élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy egy kicsit fel tudtalak vidítani.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Ez nekem is nagyon-nagyon tetszik. Le a kalappal! (Rádobni az orra.)
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca! Köszönöm, hogy elolvastad. Valóban, fogasnak sem rossz…
Üdv: Kati