Mikor megszülettem,
egy fán lebegtem.
Szerettek kicsik és nagyok
de ma már boldogtalan vagyok.
Felnőttem, elszakadtam a fától,
szél sodort el a biztonságtól.
Egy másik fa, örökbefogadott,
de most újra egyedül vagyok.
Hideg van, fúj a szél,
egyedül maradtam,
sok társammal együtt
a sárba ragadtam.
Nem segíthet senki,
most egyedül kell lenni,
búcsúzom a fától,
s ettől a világtól.
6 hozzászólás
Ősz, szomorúság, elmúlás. Mindez benne van szép versedben. Gratulálok: Colhicum
Szia!
A kedvenc évszakom, ezért én nem az elmúlást látom benne, a versed viszont erről szól, és ezt nagyon találóan, jól megfogalmaztad.
Kitünően ecsetelted a elmúlást,tetszik a versed.Gratulálok
Köszi a véleményeket!!!
Szép. Szomorú. Jó a hasonlat. Mivel ősz van, aktuális kép. (üdv. Á.E.)
Grtulálok a szép-szomorú őszi versedhez…