Mondd, hová rejtsem a még fel-felbukkanó
Nap sugarában rejtőző meleget?
Hová menjek érte, ha elér majd a hó –
hiszen az ősz is oly korán meglepett.
Bőrömről lassan elpereg a nyár minden
íze, illata záporokba fullad,
fogason lóg már kedvenc, napszítta ingem,
s a naptárlapok lábam elé hullnak.
Az augusztusi csillagok hamvait is
rég messze fújta a szeptemberi szél,
csak áltat a fény, az ég kékje is hamis –
léptem az avarban októbert beszél.
Mondd, hová rejtsem hát a nyári éjeket,
a narancsszínben játszó hajnalokat?
Hová tegyem el, míg tavaszra ébredek,
míg majd világom a télből kiszakad?
12 hozzászólás
Kedves Netelka!
Nagyon tetszik a versed!
Gyönyörűek a versképek… egészen életszerűvé teszik az írásodat!
Gratulálok: A.
Kedves Netelka,
be kell vallanom, hogy nem rajongok különösebben a természettel foglalkozó versekért, de ahogy te közelítesz ehhez a témához, az egyszerűen lenyűgöz. Fantasztikus ez a vers. Gratulálok, és egyúttal köszönöm az élményt!
üdv, banyamacska
Olyan jó érzés volt olvasni! Kicsit bús, és mégis…
Gratulálok!
Gy.
Kedves Angelface, nagyon köszönöm 🙂
Banyamacska, nagyon örülök a véleményednek – köszönöm szépen 🙂
Gyömbér, az ősz nekem mindig szomorkás, mégha ilyen napsütéses is… Köszönöm 🙂
Jajj, hát már el is rejtetted ebbe a borongós kis versbe. Télen majd vedd elő, s olvasd el kis színes varázslatodat 🙂
Hanga
Rendben, Hanga :)) Köszönöm 🙂
Kedves vers, most hogy kinn fehér,
jó vol kibontani ezt a kis nyár-konzervet,
amit eltettél nek(em)ünk.
Nyárvége versem is ilyen érzésekből fakadt,
bár rövidebb és sutább
Üdv
Szirom
Köszönöm, kedves szirom 🙂
Szépen, élvezetesen foglaltad össze gondolataidat az őszről, tetszett a versed.
Nagyon köszönöm, kedves Kata!
Gyönyörűen írtál, pedig ez nem könnyű, mert épp ősz van..)))
Érezni az alkotás örömét is benne…széppé tetted.
Gratulálok: d.p.
Köszönöm szépen 🙂