Lepkeszárnyakon surran mellém az ősz,
a partokon átívelő színmagány,
amely árnyakkal kirakott fényforrás,
ködfátyolt lengető igézet-talány.
Valami között van, álomban érlelt
idill az élet-halál párbaján túl,
és amint ez a lázas önkívület
jégkristályokként a talajhoz simul,
befele fordul a törékeny tudat.
A szív csendjébe vétlen lárma hatol,
tiszta lapra szavakat karcol a toll.
Lepkeszárnyakon surrant mellém az ősz,
s míg rajta tűnődtem, a rőt évszakon,
eggyé váltam vele a látó-hídon.
22 hozzászólás
Kedves Szabolcs!
Ez a versed álomszép😊
Ilyen átható módon ìrni az őszről….ilyen választékos ábrázolást….
Az érzésekről a "színmagány" képével…
Minden elismerésem!
"befele fordul a törékeny tudat.
A szív csendjébe vétlen lárma hatol"
"s míg rajta tűnődtem, a rőt évszakon,
eggyé váltam vele a látó-hídon"
Gyönyörű ìrás!😊
Szép napot kívánok!
Üdvözlettel & Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Nagyon szépen köszönöm soraidat. Örülök, hogy tetszett. Viszonylag sokáig érlelődött bennem. 🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! A kedvencem ez: befele fordul a törékeny tudat.
A szív csendjébe vétlen lárma hatol, Nagyon klassz! Örülök, h olvashattam! -én
Kedves Bödön!
Köszönöm. Igen, az ember látó lény, csak olykor befele is kell nézni. Persze, valamiért ez nem egyszerű, nálam biztosan, hogy nem.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
Remek!
Szeretettel:sailor
SZÉP NAPOT!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen neked is.
És viszont szép napot.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Gyönyörű vers!
"befele fordul a törékeny tudat.
A szív csendjébe vétlen lárma hatol,
tiszta lapra szavakat karcol a toll."
Kedves Suzanne!
Nagyön szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Elbűvölt az őszi versed. Egyébként is szeretem az őszt, de ez a vers rendkívüli hatással volt rám. Nagyon tetszik!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Jólesik ezt hallani, olvasni. Én is nagyon szeretem az őszt. Nem véletlenül születtem ebben az évszakban. 🙂 És amennyire szeretem, ugyanannyira sokszor értelmetlenül állok előtte, mert számomra iegyszercsak idegen lesz. Furcsa, különös állapot. Ezzel a verssel az átmeneti hangulatát próbáltam érzékeltetni, amikor a természet az életből a halálba vált, de természetesen mindezt tudatosan.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nekem érdekes ötvözetnek tűnik ez a vers. Valóban valami között van: A látszólagos, külső idill, ahol minden rendjén van, és a belső élet-halál párbaj, az önmagunkkal való viaskodás.
Tetszett, még ha számomra szokatlan is tőled ez a vers.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon jól érzed, köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Szeretem az ősz kívül-belül csodákat teremtő erejét.
szeretettel gratulálok remek versedhez
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia kedves Szabolcs !
Csodás évszak az ősz, hol meleg színeivel ringat, hol zord.
Remek a versed.
Szeretettel :Zsu
Kedves Zsu!
Csodás bizony.
🙂
A négy kedvencből az egyik.
Szeretettel: Szabolcs
Szia!
Nagyon szép verset alkottál az őszről. Lepkeszárnyakon valóban besurrant ősz, már itt van. Remek vers! üdv hundido
Kedves hundido!
Nagyon szépen köszönöm. Itt van bizony, és éppen ma borongós hangulata van.
🙂
De a felhők felett mindig…
Szeretettel: Szabolcs
Nagyon szép ez a vers, kedves Szabolcs!
Különösen az utolsó versszak tetszik! Átölelte lelkem..
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Elandalodtam. Szép, egyszerű, pillekönnyű, lebegtet. 🙂
(A "simul" után tennék egy vesszőt.)
"Lepkeszárnyakon surrant mellém" ez a versed, kellemes érzésekkel töltött el.
Karcolj még ilyeneket sok-sok lapra, kifejezetten jól áll neked! 🙂
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm soraidat.
A simul után énis tennék egy vesszőt, fogok is.
🙂
Szeretettel: Szabolcs