eonok kapcsolnak össze
láthatatlan szálak futnak
időn és téren át
megbéklyóznak
nem csuklót és bokát szorít
lelkekre hurkolódik a kötés
sorsfonalak irányítanak
évezredek óta lázadok
nem akarok hinni
nem akarom érteni
a kimért rendet
nem hallottam meg
amikor a lelkemben csend lett
és csak a múlt
meg a jövő hangjai szóltak
elsuttogták mi volt tegnap
és mi lesz holnap
évek óta élni tanulok
de még mindig segítségre szorulok
ha járni
ha menni szeretnék
nem ismerem fel a nappalt és az estét
homályosítja tudatom az akarat
másfelé kormányoz a józanság
és a félelem
a nyugalom keresése
menedékek után hajszol
űz hogy elmeneküljek a sorstól
órák óta próbálom megfejteni
már mindennapivá vált érzéseim
mai vetületeit
még most is úgy hiszem
az érteni-akarás segít
nem engedek az érzéseknek
a bensőmben suttogó szavaknak
amik irányítani akarnak
és bíztatnak folyton
tenni azt amit nem lehet
kockáztatni az új utakért
a megjósolt életért
pillanatok óta nézem a papírt
a rajta futó tollat
és nem értem mit ír
most sem tudom mit akartam mondani
csak csordogál elő valami
érzés vagy gondolat-féle
próbálja elmondani
tenni mit
és hogyan kéne
de életem a rációk fogja
és az akarat is
mely szívemet markolja
2 hozzászólás
Nagyon tetszett elmélkedésed, jó vers született belőle, a papíron futó toll remekül írt:) Gratulálok!
Szép napokat kívánok!
Szervusz sleepwell!
Igen. Tud ez, ha hagyom… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu