ezt Dankó Pista írta,
ha engem visznek a temetőbe
nem fakad senki sírva.
Nézem a vörösen lemenő napot
ott a messzi hegyek között,
az életem egy üzenetet kapott
kinyílik a földi börtönöd.
Megszabadult lélekkel indulsz
egy sokkal szebb világba,
nem fogod érezni azt
amit egy rab a fogságba.
Porból és vízből lettél
most csak vissza változol,
életeddel azoknak akik szerettek
többé gondot nem okozol.
Hátat fordítasz a lemenő napnak
keletre nézel, ahonnan ide jöttél,
tested a sors ha messzire is dobta
szíveddel mindig, ott a síkságon éltél.