"Nem tudom mit írjak, meglepett a korod
Versek és ritmusok zenélnek benned
Mikor verseid olvasom, égiek a dallamok"
Fiatal lélek, alig hiszem azt,
Hogy a költészet Pannusa vagy.
Ne bánts meg, hogy lenézlek,
Benned dalol a költészet,
Te a versek ifjú Pannoniusa vagy!
Ne búsonogj azon, ami természetes,
Hogy mindenki nem szeret.
Nem fontos az, csak a költészet!
Te csak írjad konokul, sorjában,
A szívből jövő, gyönyörű verseket.
Ne légy kishitű, pesszimista eset,
Van ki utál,de van ki szeret.
Te csak írjad sorjában, bátran,
Ahogy az ihlet rabságában érzed,
A szeretetről regélő verseket.