Papír ég.
Fehére rácsra kréta.
Haszontalan, mint az ács-rakéta,
Jól mutat – nem száll. Én se már.
Üres papír ég, vasmadár,
rácsok, szerelmek, s túl a gőzön
megtört színek közt itt időzöm,
napszőtte sátrak kis ligetben,
alattuk én, fakón, hitetlen,
s karomba fonva még velem jár
a sárgulóan végtelen nyár.
Itt rekedtem, s ti is, kereszt
a múlt, a gőg. Tovább ereszt,
vagy a szürke fészekmelegben
hamvaszt porrá megszenteletlen,
nem tudhatom,
te sem,
mi sem,
mi lesz tovább, ha semmi sem…
és most zokogva mind a büszkék
takarjuk lángunk inda-üszkét,
vonnánk, bogoznánk, ég a kín
múltunk parázsló ágain,
álmot lángoltunk, s most felettünk
füst jelzi el, hogy megszülettünk.
Hát mégis szállunk. Félsiker.
Papír ég, jöttünk. Mert menni kell.
12 hozzászólás
Kedves aLéb
Nagyon jó, hogy ilyen sok szép verssel jöttél vissza.Te annyira napvilágos vagy…
Napvilágos szeretettel. Ágnes
Kedves Ágnes,
köszönöm. Kicsit több, mint 7 éve regisztráltam itt, ma már ritkábban, de szívesen vagyok a Napvilágon, más felé indultam :-). Nagyon köszönöm, hogy olvasol.
aLéb
Kedves aLéb!
Olvasgattam közelmúltban feltöltött verseid: Kín, Pór, Garabonciás, Kiűzetés, Idéző, na és ez, a Papír ég… Rendkívül kiforrott versek, olyannyira, hogy nem is igen merek hozzászólni, csak éppen jöttem megköszönni, hogy olvashattam.
Köszönöm!
Ida
Ida, köszönettel én tartozom, hogy olvasol, és hogy itt hagyod a véleményedet.
aLéb
Szia!
Tudod, a mostanában feltett verseid zöme valamiféle számvetés. Olyan érzésem van amint a sorokat olvasom, hogy (finoman fogalmazva) nem minden tölt el megelégedéssel Téged. Viszont egyáltalában nem érzem a kiégést, a lemondást, a beletörődést, hanem sokkal inkább a dacot, a "csak azért is hiszem, hogy lesz jobb" és az élet szeretetét hallom a sorok között. Akkor is, ha időnként jól palástolod 🙂
A rímek szenzációsak!
Grat!
Gyömbér
Szia Gyömbér, köszönöm, hogy olvastad. Jól érzed, van bennem mostanában ilyen érzés, ha nem is így kezdem egy egy versem, sokszor eltérül bennem. …és igen, azért alapvetően szeretek élni, sok dolog ezért bosszant. Örömmel láttalak.
aLéb
Kedves Aléb!
Általában a versekre de a Te verseidre különösen rá kell hangolódni,érezni kell, többször olvasni, hogy értelmet nyerjenek saját gondolataim között.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, remélem, megérte a törődést a vers, örülök, hogy olvastad, értelmezted. Köszönöm szépen.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Már a címnél elakadtam, mert több üzenete van, mint a hét betű, és ezerféleképpen érthető. Jó sokáig agyaltam rajta, meg is született saját gondolatom, de lépegettem tovább. A papír sosem üres, ezt a saját asztalomon is jól látom. Halomba gyűlnek a fecnik, mert van mit rájuk firkantani, Olyan dolgokat, amiket a hétköznapok szavaival képtelenség. Sosem haszontalan, mert általuk (is) élsz, éltethetsz.
Aki így ír, az pontosan tudja, hogy mit akar, minden titkolt könnyében benne rejtőzik a valódi szándék, hogy élni akar, de éltetni is.
Ez nem "félsiker", hanem győzelem.
Ha a gondolatokat kiterjesztem az egész világra, akkor is nyertem. Gazdagabb lettem egy olyan verssel, ami megint azt mutatja meg számomra, hogy milyen az igazi költészet.
Szívesen vagyok itt, mert épülhetek verseid által.
Köszönöm, hogy ezt sugallod mindig.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, köszönöm szépen a gondolataidat, örömmel olvasom mindig, hogy milyen sok minden eszedbe jut.
aLéb
Minél többször olvasom, egyre jobban megfog! Gratulálok, nagyon tetszett! Az ilyen versekből lehet táplálkozni! Remélem sokan elolvassák.
Öregsam, köszönöm szépen a véleményedet. Megtisztelsz.
aLéb