A dühtől mindig fém ízű lesz a szám,
És lüktetni kezd minden sejtem, külön
Külön érzem minden porcikám,
Felsebzi ajkamat a fájdalom,
És ordítok,
Ordítok,
Ordítanék,
De mégsem teszem, mert fegyelmezett vagyok,
Csak annyit látnál, hogy a kisujjam megremeg,
És pereg a könny, pereg, pereg, pereg.
Mit számít ez? Most a csendben alszom el,
És nem hallok semmilyen dobbanásokat,
Hallgatok én is, és a lelkem nem felel,
Nem idéz semmilyen látomásokat.
Széttörve mégis mit mondhatnék neked?
Jó tanító voltál, ha így belém égeted,
Hogy ne nyújtsam tálcán többé a szívemet.
8 hozzászólás
Újra egy szép, bár fájdalommal teli verset hoztál. Nagyon tetszik!
Szeretettel:Selanne
Mélységes, fájdalmas sorok, de gyönyörűen kivitelezve!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Miléna!
A csalódás és a fájdalom is jó tanító tud lenni – elvben-.
Nagyon jól érzékeltetted az érzést, mely hatalmába keríti az embert a szerelem múlásakor.
Szeretettel: Zsóka
Én is azt hiszem Milena, mindenből le lehet vonni a tanulságot és egy következő szituációban nem árt emlékezni rá. Nagyon tetszik a versed, sokféle érzés kavarog benne.
Szépen ábrázoltad azt a szomorú érzést, bár nem akarja az ember, de azért mint a címben is csak pereg.parag.pereg…
szeretettel-panka
Tudom, nem vigasz, de mindenki átesik ezen a felejthetetlen bánaton…, de az idő igazán jó gyógyír, megtanít nagyon sok mindenre…
Szeretettel olvastam: Zuzmara
Köszönöm nektek, nagyon kedvesek vagytok.
Miléna
Kedves Miléna!
Szemedben összegyűlt,
Ami szívedben összetört.
Az emlék benned hidegen ül
S maradsz végül egyedül.
Ihletet adó versedhez gratulálok!
Judit