persze hátat fordítasz így hát nem kell látnod
ujjaim mint törlik le leheletnyi csókod
jéghideg vagy pedig most hozzám kéne forrnod
OOO
a rebbenő őzek titkos tekintetével
ajkamat érintő ujjad szenvedélyével
úgy búcsúzol most ahogyan nem tud senki más
persze nekem kell döntenem lesz-e folytatás
11 hozzászólás
“persze hátat fordítasz így hát nem kell látnod” ez a sor rémgyenge
ahogy elképzeltem… csókkal búcsúzott, vagy ujjait tömte a szádba? mert ez nem derült ki
Az ajkakról leszáradt csókok után van olykor folytatás.A letörült csókok után nincs!
Szép soraidban sok a bánat.
Ne bánd!Lesz még vígadás!
Üdvözlettel,gyopgyo!
Szépséges sorok.
Szia Hanga!
Ismét egy gyöngyszem, Tőled! Úgy érzem, lassan ciklusba fűzhetnéd az utóbbi verseidet, mert nagyon megkapóan, kifinomultan, lépésről-lépésre fejted ki bennük életed egy sajátos stációját!
Ölel leslie
Peeersze Palika!
gyogyo, Neti, leslie, köszönöm 🙂
Hanga
Most akkor szenvedélyes volt vagy jéghideg? Vagy csak nekem nem megy a kettő egyszerre? Ugyanakkor nem a leheletnyi csókokat szokták letörölni. Azért a zavarosságában is van valami bájos. Olyan ‘na helló, még nem tudom, mi lesz, majd hívlak’ pillanat.
Szenvedélyes akart lenni, de számomra hideg volt. : 1. vsz.
Hidegnek akart tűnni, de sütött belőle a szenvedélyesség. : 2. vsz.
Két versszak, két pillanat, két ember 🙂
Remélem, megoldottam a titkot.
Szia Hanga!
Nekem rögtön feltűnt, hogy két különböző érzés,de én azt hittem ugyanaz az ember, csak a három karika jelképezi az időgépet:-)
Szép kis HANGA ez is:-)))
szia Brúnó, örülök, hogy értetted és élvezted 🙂
Gyönyörű gondolatokat foglaltál versbe.
Kata
Köszönöm Kata, kedves vagy.
Hanga