Gomolygó pipafüstben
tipródik a gondolat,
majd ritmus lesz egy dalban,
aztán papírlapra ül,
ülepszik, lehull halkan.
Betű mondatok között
szárnyal, csodát bontogat,
míg a pipa szörcsögött,
vers lett egy volt gondolat.
A rímek tapogatják
a mondatok sorvégét,
bukdácsolva elhalnak,
vagy adják csendülését.
Vers elindul ott benn legbelül,
nem tudni vajon honnan is jön,
elmegy, érkezik, vagy menekül.
Haljon-e, vagy legyen örökkön?
Kacagjon-e, vagy épp hörögjön?
Költő ki pipafüstben jegyzi,
kezében halkan írja a toll,
mondatokat versekbe gyűjti,
álmában is verseket mormol.
Adni akar valamit neked,
valami szépet, valami jót,
fogadd el tőle az írott szót!
Mert mit át akart adni neked,
az az ő szíve, és lelke volt.