Széteső mozaikképek
hullanak alább,
szél fújja szerteszéjjel
s bővülő sáv
nyugszik közém
és életpiramisom
közé,
mi rendíthetetlenül
nyúlt az égbe
eddig,
most halkan omlik
alább a porba,
s onnan kiált felém
jeges álmomban:
Építs akkor is újra,
mikor úgy hiszed
értem már hiába,
s reményed oda!
Piramis
By Hayal
2 hozzászólás
Gondoltam végigolvasom a 0-ás, még szavazat nélküli verseidet sorban… s most itt vagyok…miért e szomorúság benned?
Talán a téli hideg február tette, nem tudom:-) De jó, hogy írtál, köszönöm!