Őskorok ősei, piramisok,
őrzitek kőbe zárt álmaitok.
Bágyatag, roskatag gúla a jel,
kérdéseinkre ma visszhang felel…
Csillagok számait rejti faluk,
talán ők régi-vén égi kapuk?
Időpont-hordozók, naptárak ők,
belsejük átjárják titkos erők.
Szilárd a kő, stabil az arány,
a legtöbb tájolás örök talány.
Főpapok, fáraók tudták csak azt,
mi van elrejtve sok kőtömb alatt.
Szfinx őrzi titkait, megoldanánk,
az ősi tudást, a súlyos talányt.
Hogyan is épült fel sok piramis,
mi itt az igazság, mi a hamis?
Nézem a építményt, őserő él,
élein, falain siklik a fény.
Napkeltén hangtalan szimfóniát
zengedez lelkemnek fülein át.
Az idők bölcsője, benne pihen,
az ősi szellem, az isteni nem.
Hatalmas ismeret vár benne ránk,
ha egyszer titkait megoldanánk…
2 hozzászólás
Szia Alberth!
Örülök, hogy véletlenül rábukkantam erre a versre, mert kislány korom óta vonzódom Egyiptom csodáihoz.
Nagyon tetszett!
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Örülök, hogy tetszett, kedves Kankalin!
Nekem első emlékem Egyiptommal kapcsolatban, amikor először jártam a Déry-múzemumban kisgyermekként. Egy egyiptomi terembe léptünk, ott voltak feliratok, szimbólumok, szarkofágok és múmiák. Először éreztem egy ismeretlen misztikus atmoszférát, mely félelmetes, de mégis vonzóan ismerős a léleknek. Jártam már templomban is többször, de még ott sem tapasztaltam ilyet. azóta is foglalkoztat az ősi Egyiptom, s minden, mi vele kapcsolatos, de persze az ősidők emlékei szintúgy.
Köszönöm a gratulációt!
Szeretettel: alberth