Aznap, mikor végleg kivetkőzöm
magamból, s viseltes porhüvelyem
levetem, nem szégyellem majd apró,
védtelen meztelenségem. Hiszen
nincs titkom, se szép, se otromba már,
mit fel ne törtem volna két suta
rím között – hogy mindent lássatok, hát
tükörfényű versekbe öltözök’.
Mert pőreségem oly nyilvánvaló,
mint ahogy a születni vágyó sor
a rá következőt ébredésre bírja.
Rég ruhátlan felétek a szívem,
s minden percem bőrömbe van írva.
6 hozzászólás
Szia Netelka!
Engem legjobban az utolsó sor fogott meg. Így lett teljes és a jobbnál is jobb a versed!
Gratulálok! 🙂
Köszönöm szépen 🙂
ez is, mint mindegyik, szép és jó nagyon…
Tetszik, jó, hogy ebben az esteben nem rímes sorokat használtál, mert a vers témájához szerintem ez így nagyon illik.
Üdv
Köszönöm, András!
Ez is rímel, csak belső rímeket alkalmaztam 🙂 Köszönöm, kedves Michelangelo.