Hegyoldalról néztem a látomást,
a várost, amely nem volt messze már.
Fénytengert láttam csöndben ringani,
amit ki ott él, észre sem venne tán.
Sikátorok, kémények, házfalak
között él, s hiszi, hogy ő valaki,
pedig elég egy hegyoldalnyi est
hogy porszemségét kezdje vallani.
11 hozzászólás
Kedves Irén!
Valóban csak porszemek vagyunk a világmindenségben, de sokkal szebb és nyugodtabb volt az életem, amíg ez nem tudatosult bennem.
Nem jó felismerni, hogy elhanyagolható hatásunk van a legtöbb dologra ami velünk, és körülöttünk történik.
Judit
Juditkám! Valahányszor magaslatról nézek le, elfog ez az érzés. Már hegyre sem kell felmennem…:))) Sőt, otthon ülve is éreztem már. Valóban porszemek vagyunk, és ezen semmi sem változtat, csak az egészséges önbizalom…:)))
És mégis, mennyi porszem volt a világtörténelemben, aki nagyot változtatott rajta…
Ez tulajdonképpen elkeserítő.
Kedves Irén!
Jó néha a dolgok fölé emelkedni, és úgy keresni köztük a magunk helyét. Lehet, hogy föntről porszemek vagyunk, de itt lenn mindenki egy külön kis világ. És ezek nélkül a kis világok nélkül szegényebb lenne a mindenség. Tetszik, ahogy hétköznapi, egyszerű szavakkal fogalmazod meg ezt a nagyon is nem hétköznapi témát.
Üdv: Kati
Nagyon kedves vagy, Kati, és megfogtad a dolog velejét is.
Köszönöm szépen!
" hegyoldalnyi est " ez nagyon szép kifejezés, megragadott!
Szeretettel: panka
Örülök, Panka, köszönöm!
"… elég egy hegyoldalnyi est…" – nagyon szép ez a metafora? (nem is tudom minek nevezzem), de annyira illik ide, és olyan szemléletes… igen, észre kell vennünk, hogy porszemek vagyunk…
Nagyon szép a versed, Irén.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm szépen az Olvasást, véleményt, kedves Iduska.
Addigra meg is öregszünk mire észrevesszük, hogy csupán porszemek vagyunk kedves Irén.
Szeretettel gratuláloik: Ica
Kedves Ica! Szerintem nem kell olyan sokat várni, aki nincs túlzottan eltelve magától, hamarabb is észreveheti. A kor annyiban számít, hogy talán jobban meg tudjuk fogalmazni magunknak, és kevésbé hisszük, hogy még tehetünk valamit ellene…
Köszönöm.
Csillogó porszemek: az aranymosó szeme megakad rajtunk…
"Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" – olvastam valahol. Széles látókör, porszem-tudat, – és jóban tevékeny élet. Ott, ahol vagyok, ott fontos vagyok (lehetek). (Nem fontoskodó, hanem jobbító.)
Köszönjük a verset, a fentiek jutottak még eszembe.
Üdvözlettel: Á.E.