Az oroszlán ült a párkányon,
a rigót nézte, mint messze száll,
néha kinyílt a kórterem ajtó
s beszólt egy hang: – Józsi mit csinálsz?
de Józsi csak nézett mereven
és az oroszlán lett az esti látomás
a rigó baltával kezében repked
s Józsi nem csinált semmi mást
– ült mereven, néha biccent a feje,
vicsorra torzult mosolyban él,
hatalmas üvöltéssel az oroszlánra ugrott,
ki a párkanyon fekve csendben henyélt.
A rigó röhögött és rázta a baltát,
orvosok futottak, az idomár is jött.
A nyugtató injekció megtette hatását
és Józsi arcára kiült a közöny,
az oroszlán sértve távozott
és lett helyette új látomás.
A rácson belül élni unalmas,
csak a varjaknál divat az esti kárhozás,
a rigó az maradt és baltáját feni
Józsi torkából feltört egy mosoly,
a madár rémülten az ablaknak ugrott,
az orvos beszólt: – Józsi ne bomolj!
Ő csak állt és csóválta fejét,
majd röhögve ugrált az ágyak tetején,
a görbe tükörbe nézte az arcát
s a glóriát kereste busa fején.
Egy mozdulattal törte szét a rácsot,
és a rigó kacagva mutatta az utat,
a párkanyon állva farkasként üvöltött,
de lent a mélyben csak egy kutya ugat.
Hirtelen csend, majd a tompa puffanás,
a doktor úr képére ráfagyott a mosoly,
a jelentését írva csendben mormogott:
– én mondtam neki – Józsi ne bomolj!
Az intézet mögött a puha földben
a széttört rácsokból készült kereszt,
a gyászruhás rigó a kereszten ülve
szidja a rendszert: – Te tetted ezt.
Pár nappal később a kereszt is eltűnt
és nem maradt más, csak a látomás,
a szabadságvágy a föld alá vezet,
és a kereszt árán ihatunk áldomást.
2 hozzászólás
Gratulálok, abszolút sajátos humorod a nem humor- kategóriás versen is átjön, a végső két sor telitalálat. Nagyon tetszett.
No, hát én humort itt nem találtam, de egy remek alkotást igen. Rácsodálkoztam, megdöbbentem és tovább futott velem ez a versszekér, amin a bolondokháza főhőse oroszlánt vadászik az ablakban és várja a baltás madarat. Elképesztő képi megjelenítések a versben. Nagyon jó, tetszett.
deb