Meglazult az első görcs
Én kijavítom magam.
Nem alszom, hát fel se költs!
Lábamba zöld tigris harapott,
De roppant tekintetem előre néz.
Magam alá tettem egy raklapot
Egy erkélyt, egy egész létsíkot!
Így nem eshetek le megint.
Árnyékom ködfoltja elsiklott.
Felém a tudatosság legyint
S arannyá válik a réz.
Értelmet nyer végül szavam.
3 hozzászólás
szia!
Érdekes vers, én inkább abszurdnak érzem, mint elmélkedősnek! A végén picit zavar, hogy eltünt a rím, ettől olyan, mintha lefékeznéd a futását…
grat
leslie
Érdekes vers, valóban igazát látom Leslie-nek. Összességében tetszett!
aLéb
Köszönöm hogy olvastatok! Igazából azok is rímek, csak a vers hossza miatt eltűnik. Nézzétek csak meg a 3. a 2. és az 1. vszak középső sorát… Én inkább elmélkedésnek érzem mint abszurdnak, mert nem csak összevissza akartam írni, hanem minden szimbólumnak konkrét jelentése van.
Üdv