… és ahogy Eastwood mondta:
ilyen bizonyosság csak egyszer
adódik az életben. És hiszem,
mondhatta volna másként –
de sose mondhatta volna szebben.
Hisz' ma már tudom, ezt kerestem,
mindig ezt kutattam a szemekben,
ezt a semmivel össze nem téveszthető,
felkiáltójelként elém térdeplő valóságot,
hogy valakinek a bizonyosság
Én vagyok!
De Te is csak biztonságra vágysz
és ölmelegre, örökké utánad
kapó, ismerős kezemre,
csöndre, ha zaj van,
rokonra bajban,
hogy mint kés a vajban,
mindig minden a helyén legyen,
precíz, kiszámítható és szenvedélytelen.
[…]
… Forog a film, Eastwood
átsétál a jeleneten, és én
újra magamba temetem a kérdést:
leszek-e még Neked vagy bárki másnak
a cáfolhatatlan, konok bizonyosság…
Reflexió egy film nyomán
By Netelka
2 hozzászólás
….
Sokadszorra olvasom egymás után. Alapvetően tetszik. Sőt, nagyon tetszik! Furcsa ugyan a szerkezete, a középső rész gördülő rímei kicsit "kilógnak", de mégis valahogy…egységes.
…
A címből a film nyománt akár el is hagyhatnád, a vers maga elmagyarázza a szituációt.
A mondanivaló megragadó, és ugyanakkor fájdalmas igazságokra döbbent rá. Lehet, hogy én is csak annyira vágyom, "hogy mint kés a vajban, mindig minden a helyén legyen, precíz, kiszámítható és szenvedélytelen."?
A "konok bizonyosság" a végén hatásos és egyértelmű zárás.
Nem mondtam volna, hogy Netelka írás, ha nem tudom, de gratulálok! 🙂
Üdv, Poppy
Örülök, Poppy, a véleményednek. Tudod, a film is ilyen, olyan "rádöbbentős"… Nem véletlenül néztem sokadszorra. Köszönöm 🙂