Szavakat lopni a csendtől,
s újraformálni múltat,
nézni a jó öreg arcot,
tudni a tőle tanultat…
Nagyapák szerszámát fogni,
érezni benne a lelket,
az ablakot megkocogtatni
– munka van, zöldek a kertek…
Zendül a nagy falióra,
tanúja régi időknek,
ő talán tudja a titkot,
perceket, s köztük a csendet…
Egyre több őszi levél hull,
a fák is óriásra nőttek,
mozdulatlanul csak állnak,
mint kiket itt felejtettek.
Úgy hiszem itt vannak most is,
az óraütés közti csendben,
s ugyanúgy teszik a dolguk,
vagy csak ily vén lett a lelkem…
14 hozzászólás
Kedves András!
A régi dolgoknak lelkük van. Ha nagyon ráhangolódunk a múltra, mi is érezzük az idő súlyát.
Tetszik a versed!
Gratulálok!
Alberth
Jó vers, András, tetszik a mondanivaló, a megfogalmazás, a képek. Örömmel olvastalak.
aLéb
Szia András!
Az élet abból áll, hogy "lopunk" valahonnan, teljesen jóindulattal. Az ősökből, a történelemből, az idodalomból (lírából). A titkot mi is tudjuk, csak a régi időkből elő kell hívni, át kell vonatkoztatni a mai körülményekre.
Minden ugyanúgy működik, mint évszázadokkal ezelőtt, de nekünk van arra módunk, hogy ezt átültessük a mai valóra. Mert sokat tanultunk, talán okosabbak vagyunk. Több a tapasztalatunk.
Így van ez nem csak most, hanem mindig így lesz. És a fenéket vén a lelked! Eszedbe ne jusson! Az enyém nem az, pedig öregebb vagyok nálad! Annyi idős a lelked, mint amennyivé te varázsolod!
Hát varázsolj! A vers nagyon szép, mint mindig! Azt hiszem, ezzel nem mondtam újat. Örülök, hogy írsz!
Szeretettel: Kankalin
Szia András!
Az élet abból áll, hogy "lopunk" valahonnan, teljesen jóindulattal. Az ősökből, a történelemből, az idodalomból (lírából). A titkot mi is tudjuk, csak a régi időkből elő kell hívni, át kell vonatkoztatni a mai körülményekre.
Minden ugyanúgy működik, mint évszázadokkal ezelőtt, de nekünk van arra módunk, hogy ezt átültessük a mai valóra. Mert sokat tanultunk, talán okosabbak vagyunk. Több a tapasztalatunk.
Így van ez nem csak most, hanem mindig így lesz. És a fenéket vén a lelked! Eszedbe ne jusson! Az enyém nem az, pedig öregebb vagyok nálad! Annyi idős a lelked, mint amennyivé te varázsolod!
Hát varázsolj! A vers nagyon szép, mint mindig! Azt hiszem, ezzel nem mondtam újat. Örülök, hogy írsz!
Szeretettel: Kankalin
Szia András!
Az élet abból áll, hogy "lopunk" valahonnan, teljesen jóindulattal. Az ősökből, a történelemből, az idodalomból (lírából). A titkot mi is tudjuk, csak a régi időkből elő kell hívni, át kell vonatkoztatni a mai körülményekre.
Minden ugyanúgy működik, mint évszázadokkal ezelőtt, de nekünk van arra módunk, hogy ezt átültessük a mai valóra. Mert sokat tanultunk, talán okosabbak vagyunk. Több a tapasztalatunk.
Így van ez nem csak most, hanem mindig így lesz. És a fenéket vén a lelked! Eszedbe ne jusson! Az enyém nem az, pedig öregebb vagyok nálad! Annyi idős a lelked, mint amennyivé te varázsolod!
Hát varázsolj! A vers nagyon szép, mint mindig! Azt hiszem, ezzel nem mondtam újat. Örülök, hogy írsz!
Szeretettel: Kankalin
Bocsánat! Egy is sok belőlem! Nem tudom ez hogy történt! Mármint hogy háromszor is ott vagyok! Viszont úgy látom, az három ötös is! Tanár néni osztogatja! Ez a minimum!
Szia, és bocs! Kankalin
tetszett
( talán a "nôttek" "felejtettek" rímpár nem túl szerencsés)
…azt hiszem, hogy "vén lett a lelkem".
Jó vers.
Szeretettel
mesako
T.c.
A múlt, a régi tárgyakhoz való ragaszkodás fontos.
Egyszer hallottam egy történetet, amikoris az unoka felköltözteti az idős nagyanját Pestre, a régi holmijait eladja, és vesz helyettük újakat. A régi tárgyak hiányába a nagyanya az'tán belehal.
Ilyen fontos a múlt, a régi tárgyak.
A.í.: Faddi Tamás
Gyönyörű a régiséghez ragaszkodó versed!…
A lélek meg fiatalítható, ha úgy éled meg,
s nem méregeted az idő múlását!
"Szép, mint mindig én nekem"…:):):)
Lyza
Szia!
A múlt előhívása szépíti életünket. A régiségek becsempészése napjainkba éltető.
Gratulálok a versedhez András.
Szeretettel:Selanne
köszönöm mindenkinek
na, ez eltalált, köszönöm
tegnap húztam fel éppen nagyapám öreg falióráját
a gyaluk meg fúrók hátul a kamrában
a kertet hó lepi éppen
kortyolgatom azt a bort, amit még ő csinált
várom a tavaszt
bizony 🙂
kösz, hogy olvastál