Reménytelen szerelem,
vert tanyát szívemben.
Olyan Ő, mint hívatlan vendég,
vele jött az érzés: a „nemlét”…
Nem kérted, hogy jöjjön, nem vártad,
mint nehéz fával teli zsák nyomja vállad,
mikor lángra kap, nem téged ér melege,
hanem akkor te égsz el teljesen benne…
Hamuvá lesz minden, minek eddig értelmet adtál,
A szél fújja majd el, mindazt, ami voltál.
10 hozzászólás
"mikor lángra kap, nem téged ér melege,
hanem akkor te égsz el teljesen benne…"
Ez szép Rudy!
Nagyon köszönöm, kedves szusi! Örülök, hogy tetszett neked!
Üdv.: Rudy
Kedves Rezső!
Nagyon szépen leírod, örülök, hogy olvashattalak. 🙂
Üdv, Balázs
Balázs! Köszönöm, és azt is, hogy olvastál
Üdv.: Rezső
Kedves Rezső!
Csodaszép szavakkal fogalmaztad meg a szerelem kiismerhetetlen, fájó és simogató érzéseit.
Nagyon jó vers.
Tetszett.
Üdv:
Millali
Kedves Millali! Örülök, hogy tetszett a versem!
(…elárulom, hogy aki miatt írtam Ő azt mondta "gyönyörű"………… )
Üdvözlettel: Rudy
Kedves Rudy!
Amit eddig leírtak, valamnnyi ráillik a versedre, az is, aki miatt írtad. Nekem is nagyon tetszik, szép, meleg szavakkl írtad le érzéseidet
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Köszönöm a szavaidat. A megértésedet!
( a Millalinak írt szavaimban a "gyönyörű" szó mögé írt sok ………….. -tal azt szerettem volna érzékeltetni, hogy még nem tudom, még nem derült ki, hogy érzelem lesz-e belőle?! )
Üdvözlettel: Rezső
Szia Rudy!
Csodaszép a versed , annyira érzem minden sorát.
Nagyon tetszett!!
Szeretettel olvastalak:dreamer.
Rudy…
Ez a vers sincs még kész remélem.
A sorok annyira folytatódni akarnak.
De tényleg gyönyörűen fogalmazol.
Üdv:
Rika