Rendhagyó nőnapi köszöntő

Hogy nő vagyok, csupán tény,
nem érdem. Így meg nem értem,
miért köszönt a férfi –
én igazán nem kértem!
Mi több! Nekem kéne Őt
köszöntenem, mivel hiszem,
nélküle mit sem érne
nőiségem! Hisz a tükör,
ó, mondhat bármit, rajtam
a ruha csak ócska kárpit.
Ám, ha ő, a drága Ember,
rám néz szilaj tekintettel,
miben az összes Ádám
tüze ég… Te jó ég! Nekem
ennyi épp elég, hogy tudjam,
hálás, hogy nőként fogantam,
s még jóanyámat is szentté
avatja érte. Mondjátok
asszonyok, hát nem megérte
letépni azt az almát?!
Akkor hát?! Mire vártok!
Köszöntsétek uratok,
apátok, s minden hímet, kit
szeretve vigyáztok,
hisz’ nőnek lenni csak értük
s szerelmükért érdemes.

2005. március