fázom,
és reszketek,
s a reszketeg
házon
a cserepek most is kékek,
mert fáznak ők is, de nagyon
-értem-
és a vén Hold
ma még nem holt.
Értem
én, de ami véges vagyon
a zsebemben csillan,
rögtön el is illan.
S én újból csak fázom,
míg a sötét házon
reményt nem szül újra
a közelgő Nap húrja.
10 hozzászólás
Nagyon érdekes verset olvastam nálad….különlegesen érdekes volt. Gratulálok.
Köszönöm kedves szusi, örülök, hogy így gondolod!
Hanga
Kedves Hanga!
Szerintem lehet! Sőt legtöbben olyankor teszik 🙂
A versed rejtett üzenetet közvetít, de itt nem részletezem. Gratulálok! Szerintem néha rám is férne így elmélkednem, de nem tudom mi is sülne ki belőle. 🙂
szeretettel-panka
Szia panka 🙂 Köszönöm a hozzászólást, és legalább egyszer érdemes kipróbálni, hidd el!
Hanga
Szia Művésznő!
Már meg sem kísérlem elemezni a verseidet. Minek? Csak hátra kell dőlni, elolvasni. Újra és újra. Mindaddig, amíg az összes jelentéstartalma világossá nem válik. Nagyon összetett szerkezetű és üzenetű verseket hozol ide nekünk.
Gyönyörködtem, elmélyültem soraidban, és közötte is.
Brúnókám, én pedig a hozzászólásodban gyönyörködöm 🙂 Adok a véleményedre, és megtisztelő, amit írsz, köszönöm!
Hanga
A szavam eláll………. Gyönyörű, simogató….
Köszönöm az élményt.
L
Én pedig köszönöm a véleményedet kedves Lenabuci 🙂
Hanga
Ház és cserép, mint test és lélek… Rész(l)eges ugyan, de nagyon mélyről fakad! Hogy lehet e "józantalanul" elmélkedni? Inkább az a kérdés, hogy érdemes e…?
ölel
leslie
Tudom, hogy nem érdemes, drága leslie, de ha egyszer muszáj…
Ölellek:
Hanga