Fiam, szemed tükrében hadd nézzem magam,
hadd higgyem, ez a foncsor nem torzít sohasem.
Ahogy Te szépülsz, én úgy hervadok lassan,
kezedben egy szép nap elfér majd a tenyerem.
Nézz reám, apránként én leszek a gyermek,
s Te, kivel a létnek megannyi dolga van.
Még kezed az enyémben, még én vezetlek,
de tekintetedben már ringatom magam.
10 hozzászólás
Szép gondolatok az anyai szeretetről.
Barátsággal Panka!
Köszönöm, kedves Panka 🙂
Anya ennél szebbet nem is írhatna… megható, különleges… egyszerűen szép 🙂
Hihetetlen, hogy milyen világosan látod a "képletet".
…
Valamiért ez nagyon szíven ütött.
Poppy
Nagyon kedves vagy, barackvirág – köszönöm 🙂
Hát, kedves Poppy, tudod egyszerű a képlet: a fiókám nő, nekem meg ott a falon a tükör :)) Köszönöm szépen, hogy jöttél!
gyönyörű sorok ezt is beírom a könyvbe. Gratulálok:NcC
Neti, remek lett… át kell ezt élni, fáj is, szép is 🙂
aLéb
Köszönöm, kedves NcC 🙂
Kedves aLéb, köszönöm 🙂