Ujjaink közül kifut a homok,
elfogyunk kíméletlenül.
Szalad az idő,gyorsan elrobog,
egy villanás az életünk.
Küzdelmek között,búval s örömmel,
így telnek el a napjaink.
Még vágyakozunk hittel s reménnyel,
és dédelgetjük álmaink.
Lassan az idő őszbe fordul,már,
és dér lepi be a fejünk.
Lesz majd,ki emlékezzen néha ránk,
ha egyszer mi is elmegyünk.
6 hozzászólás
Bizony rohan az idő…Tetszett elégikus hangvételű versed!
Gratulálok!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu,köszönőim szépen a gratulációdat s orvendek,hogy tetszett Neked a vers.
Udvozlettel,Jóska
Kedves Joco!
Nagyon jól érzékelteti versed az idő múlását. "Ujjaik közül kifut a homok", valahogy így érezzük és csak bízakodni tudunk, talán "Lesz majd, ki emlékezzen néha ránk".
Egy egész életet tömörítettél ebbe a néhány sorba. Tetszett.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka,köszönöm szépen értékelésed és kedves szavaid,reméljük,lesz,majd ki emlékezzen ránk és orvendek,hogy tetszett a vers Neked.
Udvozlettel,Jóska
Kedves József!
Örömmel olvastam mély érzésekre valló művedet! Bizony rohannak az évek, mik lelepleznek bennünket, hogy milyen emberekké is lettünk bensőnk rejtekén, s mit hagyunk életünk és nevünk mögött!
Nagyon szép a versed! Üdvözöllek Zoli!
Kedves Zoli,köszönöm szépen értékelésedet,rohannak,kíméletlenül és nem mindegy,mit hagyunk magunk után,ha majd eltávozunk.
Udvozlettel,Jóska