Mondd mit ér e rongyos élet,
már egy fabatkát sem érek,
hátamon csattant az ostor,
kiálltam értetek sokszor.
Mikor szavaitok nyila sebet ejt,
amúgy is vérző szívemen,
miért,.. miért,.. miért, ….
egyre csak ezt kérdezem.
Ó drága halál ragadj magadhoz,
légy hű hozzám és önmagadhoz,
szórjatok rám sok-sok földet,
ne hullajtsatok értem könnyet.
Nem vagyok más csak ócska dög,
ki már a másvilágra költözött,
szemeimbe most is könny szökött,
nem szereztek nekem már örömöt.
Záporeső hull a földre,
nem más, mint anyátok könnye,
megárad most minden patak,
mert a könnye el nem apad.
S most a szíve kettéhasad………
6 hozzászólás
Szia/Jó napot!
Érdekes az alkotásod, sok kecsegtető költői képet használsz, de sajnos sok benne az írói közhely- nem bántásként írom, inkább azért, hogy következőleg figyelj erre.
Ilyenek például ezek:
“Mondd mit ér e rongyos élet,
már egy fabatkát sem érek,
hátamon csattant az ostor,
kiálltam mellettetek sokszor.” –> Ez a verszak televan ilyen képpel-sajnos.
****
Na de ennyit a hibákról. Nekem tetszett. Jó a ritmusa, gondolatisága, de vannak amin túl kell lépni. De feltételezem, nem komolyan akarsz a versírással foglalkozni, ezért a műved nagyon jó. Megmutat téged, és itt ez a fontos! Gratulálok azért, hogy e szavakat leírtad, és hogy eltudtam olvasni.
Köszönöm.
Üdvözlettel,
Stevie
Kedves Stevie köszönöm, hogy olvastad versemet. Ez a vers egy nagy elkeseredés okán született. Akkor ez az érzés uralkodott rajtam. Köszönöm a kritikát, igyekszem megfogadni a tanácsodat. Örülök, hogy a hibák ellenére is tetszett a versem.
Üdvözlettel: Györgyi
Szia!
Én azért remélem, hogy komolyan akarsz versírással foglalkozni, mert nekem nagyon tetszett. Az első versszak valóban kicsit közhelyes, de hát közhelyekben(ből( élünk. A napjaink tele vannak közhelyekkel. Ez így sikerült.
De szerintem jó!
Üdv
szia,
szeretem a hirtelen felindulásból íródott verseket, valahogy őszintébbek, s tied sem kivétel. Mikor az érzelem irányit és nem az ész, persze azért jó, ha melleted áll.
gratulálok, tetszett.
üdv,eszkimo.
Sza kedves Gyöngyi
Hej de lelkemből szólt a nótád.
Nagyontetszet az őszinte kirobbanás.
Elkeseredés és mégis erő van benne.
Nagyon remélem, hogy komolyan fogalkozol a vers írással.
Hát ezek a köz helyek!
Már annyit gondolkodtam rajta…………
de érdekes!Ha mint olvasó szemlélem a verset soha nem az jut eszembe, hogy mi benne közhely, minem. egy a fontos érzem e a mondanivalóját, a hangolatát, a ritmusát, a dallamát és igy tovább, a végén az öszzhatás.
végül is: Kell a kritika kell az irodalom, iránti alázat, a krikusnak az a dolga, hogy kririzáljon, a köktőnek, hogy verset írjon és elsősorban az olvasónak.
Mishuval egyet ééertek!
Szeretettel: marica
Kedves Mishu köszönöm, hogy olvastál. Örülök, hogy tetszett, amit írtam. Én hobbi szinten írogatok.
Kedves Eszkimó neked is köszönöm, hogy itt voltál. Örömöt okoz, ha akrcsak egy ember ránéz verseimre.
Kedves Marica nagyon köszönöm, hogy olvastál és megtiszteltél hozzászólásoddal.
Mint fentebb írtam, csak hobbi szinten írogatok. Ha nagy öröm vagy bánat ér akkor tollat ragadok. Kritikusok mindig vannak és lesznek. Szerencsére nem vagyunk egyformák, igy aztán minden nem is tetszhet mindenkinek egyformán. Ez így jó.
Köszönöm, hogy it tvoltatok. Gyertek máskor is.
Szeretettel:Györgyi