anyám te három évet kaptál
a többi büntetés
a béke vette el a te anyád
az élet egy szemrebbenés
milyen morbid a halál
a szekér hazafele tartott
a falu végi bunkerok világát hagyva
a föld mélyére ásott akna zagyva
masszává keverte anyád húsát a földdel
pontosan a temető sarkán
három gyerek te az öcséd és a bátyád
maradtatok hirtelen félárván
mit várhattam később tőled
az új minta átrajzolta jövőnket
mostohádnak köszönhettem
a sok verést amit rám ruháztál
tengert sírtam a konyhakőre
mikor a kórházban fáztál
azt hittem mint minden gyerek
hogy miattam van az egész
mert rossz mert galád
égető viselkedésem miatt
vitték el megint anyám
zubbonyba kötözve
mint a húsvéti sonkát
de neki már nem volt
cél a feltámadás
felnőtt lettem mire megértettem
kenyérre kent volna
engem s magát
ha elméje nem lett volna zavart
a sors mindent összekavart
csúfol engem most a szél
visítva nevet
a sót már nem pergeti szememből
az emlékezet
2 hozzászólás
Szia Edit!
Nagyon megható írás!
Elismerésem,hogy ilyen élmények után,
egy igazi,értékes személyiség lett belöled!
"felnőtt lettem mire megértettem
kenyérre kent volna
engem s magát
ha elméje nem lett volna zavart
a sors mindent összekavart"
ááá
A legjobbakat!
Szép estét:sailor
Köszönöm szépen Sailor, megtisztelő véleményed! 😊