Visszapattan…
február kék egéről
s torkon ragad az emlékezés.
A kivénhedt füvű pusztáknak,
fakó-szín sörénye hó alatt.
s Te nem vagy
nem vagy
sehol se még!
Felver néhány…
elszáradt bokrot elém a szél,
templomos falvak harangszavát
felkapja szívem, meg-megőrzi,
és szertehordja, s visszhangja kél.
S te nem vagy
nem vagy
sehol se még!
Emlékezés…
pipacsot ígér tar dűlőknek.
Átsuhan rügyes fasorokból,
újuló arca a tavasznak.
Utolsót villan a gondolat,
és eltűnik az emlékezés.
S te nem vagy
nem vagy
sehol se még!
16 hozzászólás
Szép! :))))))
Öröm olvasni!
Köszönöm Irénke!….
Nagyon szép vers. A még szócska pedig magában hordozza a lehetőséget, hogy ma még nem, de talán holnap már igen.
Szeretettel: Zagyvapart.
Jól látod Feri! Köszönöm szépen!:)
hm Lyza! Merengő szép versedhez gratulálok!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka! Nagyon kedves vagy!…
:)))
Kedves Lyza!
Nagyon szép, akár dalolni is lehetne.
Gratulálok, Judit
Köszönöm, Kedves Judit!…:)))
Kedves Lyza!
Szép emlékezés, merengés a várakozásról, ami még nem érkezett el. De a remény benne él a versben. Gyönyörűen írtad le!
Gratulálok!
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm, Drága Zsóka a kedves hszt!
Szeretettel üdv: Lyza
Igazi "Lyzás" lírai költemény!!!
Gyönyörűséges!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolti!
Köszönöm a kedves szavaid!…Az elismerést és a pontokat is!
Szeretettel üdv: Lyza
Szép ez Lyzám, mint mindig. Szeretem a versedet. Nagyon!!!
Ölellek:Marietta
Köszönöm Marietta!…:))))
Szeretettel láttalak…Lyza
Kedves Lyza!
Csodálatos vers.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Köszönöm szépen kedves szavaid!… Szeretettel üdvözöllek: Lyza