Nádfödeles házikó,
rászállott a kis rigó.
Azt énekli lelkesen,
vár reám a kedvesem.
Sárga rigó útra kél,
messze már a nádfedél.
Hosszan nézem merre száll,
szív-szerelmem arra jár.
Minden legényhez vadóc,
szava tüskés, haja kóc…
Ám nem ilyen, mégse', nem,
ha két szemét nézhetem.
Illatozó rózsaszál,
zöld ablakban vár reám.
Rózsa, rózsa…, vad rózsa,
így beszélnek ő róla….
Csilingel a kacaja,
selymes bársony a haja,
Tűzpiros az orcája,
ha én megyek hozzája.
Míg fekszünk a vánkoson,
sárga rigó pároson
Énekli a háztetőn,
szerelmes a szeretőm!
7 hozzászólás
Ritmusos, pattogós, boldogságtól sugárzó költemény!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Alberth!
Akár egy népdal.
Nagyon tetszett!
Gratulálok, Judit
Kedves Albert, csak tizedét küldd át nekem, annak a vidámságnak, ami Benned van… s ha fog is rajtam, én már jól jártam:):)
Amikor ilyen szabályosan megkomponált ritmusú verset olvasok, akkor „árgus fülekkel” vetem magam az egyik versszakról a másikra, vadászván az esetleges bicsaklásokra, valamint a ritmus kedvéért vállalt kisebb logikai, gondolati zavarokra. Nem mondom, hogy csalódott lennék, ha mint most is, semmi ilyent nem találok. Nem. Sőt. Elismeréssel gratulálok. a
Kedves Albert!
Igeeeeeeeen, így kell ezt csinálni! Gratulálok! Tényleg csilingelnek soraid.
Szeretettel: pipacs 🙂
Szia !
Jó kedvre derít versed, szép is a vidám szerelem:-)
Szép estét:Marietta
Szia Alberth! 🙂
Háááát ezt nem lehet nem mosolygó orcával elolvasni! 🙂
November derekán egy kis tavaszi szerelmet varázsoltál ide népdalhoz hasonlatos verseddel.
Nagyon tetszik a ritmusa, egészen vidámmá teszi, élvezettel csemegéztem! 🙂
Szeretettel: Kankalin