És elfelejtették
***
Varsányhely rétjein
öreg summás kaszált,
ezelőtt hat évvel
– láttam, harmatban állt.
***
Harmatban, hajnalban
kaszált negyven évig
– útját most az idők
könnyeimmel mérik.
***
Jól kaszált jó szóért,
jól kaszált korpáért,
kaszált önmagáért
s kaszált az országért.
***
Ki tudja, szegény, hogy
hány rendet is vágott,
míg az utolsónál
örökre megállott.
***
Hazavitték Gyánba,
szerették, mosták,
sirató nénikék
körül hajladozták.
***
Körül hajladozták
földet tettek rája,
és elfelejtették…
S azóta kaszája
vén szilvafa-ágon
szélben hilintázik,
s ő is, mint gazdája,
elporladni vágyik.
***
Írta: Sinka István 1897 – 1969
***
***
Und sie haben ihn vergessen
***
In den Varsánys Wiesen
alte Pachulke mäht,
damals vor sechs Jahren
im Tau hab ihn gespäht.
***
Im Tau bei Dämmerung
vierzig Jahre gemäht,
seinen Weg jetzt die Zeit
mit meinen Tränen bläht.
***
Mähte für gutes Wort,
mähte für einen Tand,
mähte für seinen Hort
und mähte für sein Land.
***
Wer weiß, der arme Mann
wie viele Glied schnitt er,
bis bei den letzten dann
am Boden blieb liegen.
***
Er wurde nach Gyan gebracht,
und liebend gewaschen,
bei der letzten Andacht
alle Frauen weinten.
Sie verneigten sie sich
mit Handvollem Erde,
und auch lang vergessen …
Seitdem die Sense, am
alter Pflaumenbaumast
in den Wind baumelt,
und es, wie sein Meister,
nur vermodert taumelt.
***
Fordította Mucsi Antal-Tóni