Ne sírjatok !
Szívem lüktető ritmusa,
a teremtő kozmikus zenébe
simult mára.
Ne ez maradjon
legszebb emléketek rólam,
sápadra dermedt testem,
a koporsóban.
Az öröklét szent lehelete,
egy mindenható akarat
mozgott, ölelt, szeretett,
gyűlölt és nevetett benne.
Ne sírjatok !
Nekem már
nem fáj semmi.
Századok forgószelének
nyargaló porában,
fogok újra
visszajönni.
Magamra, igazán,
most maradok,
amikor földdel,
jó magasan
betakartok.
Ne sírjatok !
Életek sarjadnak
majd rajtam,
a síromon, majdan.
Virág leszek,
talán,
az emlékezés asztalán,
vagy csillanó fény
a lobogó gyertyalángban,
egy bolyongó,
nyugtalan porszem,
az örök körforgásban.
10 hozzászólás
Hasonlót szeretnék majdan a saját temetésemre! Kedves gondolatiság – ügyes képekkel!
Az – "egy bolyongó,
nyugtalan porszem," kicsit megbontja a képet, és a "most maradok" elé lehet, hogy kellene egy "csak", nehogy elbőgje magát a gyásznép (ahhoz nem értek, bontana-e ez bármilyen ritmust, vagy képletet), de összességében nagyon tetszett.
Gratulálok: Kuvik
Sajnos bármely nagyszerű életből nem marad más, csupán egy bolyongó, nyugtalan porszem.Köszönöm a kritikát.Üdv.,haver.
Kedves haver!
Súlyos gondolatokat fogalmaztál meg… és nagy igazságot. Tetszett a versed:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm Borostyán.Élet és halál, kezdet és vég, megválaszolatlan örök rejtélyek, amelyek minden idők emberét elmélkedésre késztették.Megmagyarázhatatlan, hogy egyik percről a másikra egy energiával tele, izgága, alkotó lény csupán egy 70 kg tömegű, eldobandó hulladékká válik.Ha minden, időből van, tehát a semmiből, akkor visszakerülünk a mindenható teremtő erő örök körforgásába, de a teljes igazságot soha nem fogjuk megtudni.Üdv.,haver.
Kedves haver!
Gyönyörű ez a vers! Egyszerre van jelen benne fájdalom, felszabadultság, jövendölés, bölcsesség, tanulság. Azt hiszem, az elmúlás tényleg ilyen, nrmrégiben egészen közelről érintett meg. Pont így láttam.
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Engem már többször is közelről érintett az elmulás, legkorábban négy éves koromban, amikor elveszítettem az édesanyámat, aki héthónapos áldott állapotban volt, soha meg nem született hugommal.Ha szereted a verseket és szeretnéd ezt a verset meghallgatni egy budapesti színésznő, Szauter Dominika előadásában, akkor adok egy címet, ahol ezt megteheted: http://www.hangosvers.uw.hu-n a főoldalra kattintassz, ott pedig a legördülő ablakban megtalálod a verset.Kellemes időtöltést kivánok a hangos versek világában.
Szeretettel:Csata Ernő
Kedves Kankalin!
Igazából egyik középiskolai, volt osztálytársnőmnek a temetésére írtam, aki hirtelen meghalt, de aztán sűrű egymásutánban két barátom temetésén is felolvastuk, egyiknél én, a másiknál egy színésznő.
Szeretettel:haver
Kedves Borostyán!
Súlyos gondolatok, akár az elmúlás gondolatisága és ténye.
Üdvözlettel:haver
Maradéktalanul tetszett, eléri célját.
Sokszor a szomorúság is megérinti az ember lelkét és mélyebb nyomot is hagy, mint az öröm.