Meghalt, befogadta őt a nemlét,
felvette immár szellemleplét.
Legyen a két ló és a kocsi átkozott,
ami a temetőbe áthozott.
Reméltük, örökké él ez a szent ember,
de elvitte őt is a hűvös szeptember.
Nem mondhatnám, hogy kenyerem javát megettem,
az élet előttem volt, most itt van mögöttem.
Fent hagytam örömöt, szépséget, kellemet,
itt lent most hideg sár nyomja a mellemet.
Voltam mintaférj, voltam kiváló apa,
nem bírtam sokáig, mert megölt a strapa.
Elment örökre egy borongós hétvégen,
a család azóta nyugodhat békében.
1 hozzászólás
Igazi élet morzsák azon a helyen! Tetszett a megfogalmazás és kivitelezés!
szeretettel-panka