Elúsznak,
mint vízcsepp sebes folyóval,
vagy a felszínen lebegő faág;
elszállnak,
akár a darvak,
ám örökre mennek,
nem térnek vissza
soha már.
Két kézzel szórod
az ismeretlenbe,
amikor számolnád,
csak üres tenyered marad,
míg egy utolsó szél széthordja
megfáradt hamvadat.
Ember,
ne tékozold a percet!
Incselkedik a tavasz,
madárdallal repül az idő.
Tegnap még havazott,
ma ugyanott
tarka virágok bontják kelyhüket,
illatuk betölti a teret,
rügyek pattannak,
élet sarjad –
maradtak még percek,
és téged akarnak.
Kép – Kovács Attila Penge (Mákvirág)
20 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Gratulálok gyönyörű versedhez! Az első fele felzaklatott. Hány percet szórtam szét két kézzel, értelmetlenül!
Aztán a zárás felemelt. Van még mit megőrizni, jól használni.
Tetszik, hogy a vers két fele között a télből tavaszba lépést tártad elénk, mintegy szemléltetve az új lehetőségek valóságát.
Élmény volt olvasni!
Szeretettel,
Anna
Szia Anna! 🙂
Ha így élted meg a versemet, akkor jól ment át az üzenet, mert gondolkodtatás volt a szándékom.
Temérdek időt vesztegetünk el fölösleges dolgokkal, helyette lehetne másra koncentrálni. Az utóbbi időben túl sok a keserűség, a torzsalkodás, pedig vannak szép dolgok is körülöttünk. Nyalogatjuk sebeinket, és az idő vészesen fogy.
Az évszakokat gyakran alkalmazom párhuzamokhoz, emberi tulajdonságok, kapcsolatok megjelenítésére. Itt is beleszőttem, mert inkább csak eszközként van jelen a tél és a tavasz.
Amíg élünk, adódnak lehetőségek is. Lehajtott fejjel kullogva nem vesszük észre ezeket. Lehet a sötét oldalara figyelni, de mellette vagy helyette észre kell venni a pozitívumokat, hogy minél tartalmasabbá tegyük a rendelkezésünkre álló perceket.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál az elmélkedésben. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Tetszik, ahogyan ebben a versedben formába öntötted a tartalmat, ahogyan a két versszak ellentétes töltése megteremti a végső egyensúlyt. Tudván, milyen nagy gonddal komponálod műveidet, biztos vagyok benne, hogy ebben a két versszakban is kiadós ihletett műhelymunka nyugszik. A végeredmény szép lett, harmónikus, és az elmúlás szomorúságán felülemelkedve életigenlő.
Bármi eszembe juthat soraidat olvasva, amit úgymond eltékozoltam az életben. A legtöbb dolog csupán sok hűhó semmiért. De azt hiszem, aki nem értékeli a saját idejét, az önmagát nem értékeli. Manapság népszerű fogalom a minőségi életet élni kifejezés. Nehéz azonban ezt megvalósítani. Számos kötelezettség, vállalás nem engedi, hogy úgy töltsük el az időnket, végső soron az életünket, ahogyan/amivel igazán szeretnénk. Ez akkor a legrosszabb, ha pontosan a tudatában vagyunk,
Folyt.:
…, hogy mi az, amit igazán szeretnénk, s ami igazán építő lenne a számunkra, és mi az, ami terhünkre, kárunkra van. A döntés leggyakrabban nem rajtunk múlik, mert szabályok kötnek, korlátok tartanak kordában. De ha valamit a hatalmunkban áll megtenni annak érdekében, hogy az időnket a számunkra építőbb módon tölthessük, akkor azt önmagunk iránti kötelességünk megtenni.
Elnézést a szájmenésért, de úgy éreztem, ezt most itt lejegyezhetem, és nem éreztem időpocsékolásnak. 🙂
Laca 🙂⚘
Szia Laca! 🙂
A műhelymunkát inkább érési folyamatnak nevezem. Megtanultam higgadtan kezelni a verselést. Régebben hamar „befejeztem”, elkapkodtam. Ezért is jó a blogom, mert ott könnyen tudok javítani, és csak akkor hozakodok elő a verssel, amikor úgy érzem, nem tudok többet hozzátenni. Az sem titok, hogy meghallgatok néhány véleményt megerősítésként vagy változtatások miatt. Neked is köszönöm az építő kritikákat. 🙂
Az elmúlás hozzánk tartozik, ám nem mindegy, milyen utat teszünk meg addig. A körülmények és lehetőségek különbözőek, de mindenki közelében vannak pozitív kavicsok, csak le kell hajolni értük. Ilyen szemszögből nézve rajtunk múlik, hogy megtesszük, vagy negatívumok felé fordulunk.
Most minden kötelező feladaton és korláton túlléptem, mert a percek nem csak ezekből állnak. Aki túlfeszíti a húrt, annak valószínűleg kevesebb jut.
Örülök, hogy tetszett az elmélkedésem. Köszönöm, hogy nem sajnáltad rá a perceket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Az előbb írtam egy hosszú hsz-t, sajnos elszállt. MOst csak annyit, nagyon tetszett. Ha eszembe jut majd, miket írtam, felteszem újra! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszsönöm szépen, hogy jelezted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia "én"! 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy jelezted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Versed üzenete igen helytálló. Ne tékozoljuk az időnket, azt, ami még hátravan, haszontalan dolgokra, mert lesz még tavasz, madárdal és nyílnak még virágok… Van még ebben a rút világban értékes és szép. Találjuk meg és éljünk vele.
Sajnos, az ember időnként feladni látszik… Mire észbe kap, talán már késő…
A Szerenád igen simogató versed olvasása közben.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! 🙂
Most ez a téma talált meg, mert túl sok negatívum van körülöttem. Gondoltam, nem árt, ha mindenki eltűnődik egy kicsit az ajándékba kapott perceken.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy a zenét is meghallgattad. Ez a videó csodás, a képek is felemelőek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Teljesen átjött versed üzenete.
Nagyon tetszett.
Gondolkodtató versed szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Örülök, hogy elért hozzád az üzenet.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál az elmélkedésben. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A Kortalanul előzménye.
🙂
Nagyon passzol egymáshoz a két vers. Lehet amiatt gondolom így, mert így jött ki a lépés, hogy egymás után olvastam el őket. Vagy tényleg van benne ilyen szándék, vagy jelenlegi lelkiállapot?
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Elolvastam egymás után a kettőt, kíváncsi voltam a hatásra. Főleg amiatt, mert a Kortalanul előbb született, december 14-én, csak eddig meglapult a blogomban.
Talán amiatt érzékelhető egymásra épülés, mert mindkettőben fontos szerepet kap az idő. Mostanában gyakran foglalkozom a témával.
Ezt a verset mindenkinek szántam, aki nem értékeli eléggé a perceket, hanem fölöslegesen szórja, elaprózza, pedig lehetne értelmesen is gazdálkodni velük, amíg nem késő.
Tehát ez a lelkiállapot egy hosszas tűnődés eredménye, hiszen én is pocsékoltam már el perceket olyan dolgokra, amelyekre nem érdemes. Ilyenkor át kell gondolni, konklúziót vonni és eltervezni, hogy merre tovább. 🙂
Az utóbbi verseim tartalmában valóban van szándék, melynek lényege, üzenete: mitől válhat kiegyensúlyozottá az ember még akkor is, ha körülötte villámok csapkodnak.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a verseimen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
Kellemes volt olvasni soraidat, de ugyanakkor némi szorongást és szomorúságot is kiváltott belőlem. Tökéletesen egyetértek az élet és annak minden percének értékességével, amit számomra üzent a versed, de valamiért egyfajta furcsa szorongás kerülget ennek gondolatára, mert megkérdőjelezem magamban, hogy vajon eléggé megbecsülök-e minden percet a napjaimból. Tehát így értem, hogy szorongás is kiváltott belőlem. 😅 Szóval igen, nagyon is megszólítottak a soraid.
Üdv: Ginko
Szia Ginko! 🙂
Jól vetted versem üzenetét, a szándék is átment, hiszen gondolkodtatás volt a célom. Egy tükör, melyet mindenki elé tartottam (magam elé is).
Annyi időt vesztegetünk fölösleges dolgokra, hogy érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel.
Amíg élünk, van lehetőségünk változtatni. Elengedni, amit el lehet, és egy kicsit többet törődni saját lelki egészségünkkel. Ez nem önzés, hanem kötelességünk óvni azt az életet, melyet ajándékba kaptunk, és szeretteink számítanak ránk. Minden egyéb dolog másodlagos. Az idő kereke nem fordítható vissza, de arra van mód, hogy a hátralévővel okosan gazdálkodjunk.
Köszönöm szépen, hogy velem elmélkedtél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az elsö rész tükrözi a mai szorongásokat,félemeket!
Csodaszép hasontlatokkal fejezted ki ezeket az érrzéseket!
A mullandóságot!
A második rész viszont tanácsokat közöl és figyelmeztet,
hogy értékeljük az idönket,az életünket.
Minden hiábavalót,szükségtelent csupáljunk ki magunkból
és kezdjünk ´élni´!
Nagyon tetszett!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor! 🙂
Szorongás nincs benne, inkább csak elmélkedés és tények, hogy mennyi fölösleges dologra megy el az idő, ami vissza nem hozható. Semmivel nem lehet pótolni.
A másodikban valóban felhívom a figyelmet, hogy lehet másképp is élni.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elgondolkodtál soraimon. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Imádom, hogy az új Napvilágon egy-egy gyönyörű lírai költemény mellé zenét is hallgathatunk. Nagyon jó választás volt a zene, és a kankalinos kép.
Magával ragadott a versed. (Nem tékozoltam a percet…) 🙂
Szeretettel olvastalak,
Vox
Szia Vox! 🙂
Én is nagyon szeretem, hogy több művészeti ág megjeleníthető az új Napvilágon, hivatkozásokat is lehet tenni, ezt most próbáltam itt először, Mákvirág fotója alatt.
Néhány írásomnál már szerepelnek kiegészítések, ha egy kis időhöz jutok, átnézem az összeset.
Örülök, hogy tetszett ez a versem, azt hiszem, tartalma mindig időszerű.
Köszönöm, hogy “leporoltad”, mert a régebbi művek szinte feledésbe merülnek. 🙂
Szeretettel: Kankalin