Szélcsengőként szétzilált, zörögő csontok
vannak hajszálakra fűzve utam mentén.
Ahová csak lépek halott testbe botlok,
lábnyomom medrében féreg család henyél.
Üres szemgödrű torz koponyák figyelnek,
kiéhezve követik testem vonalát.
Gumóikból újabb gyászbogarak kelnek,
érzik már forrón véres húsom illatát.
Különc vagyok közöttük, álom jövevény,
hisz’ szerveim működnek, szívem robotol.
Hajladozva gúnyosan szólnak: e föld tiéd,
s tébolyult vezérük vicsorogva korhol.
Lusta testek mocorognak, áldozatként
a fejekben vacsora gondolata kél.
Mérgező pengék csillognak csont-kezekben,
lomha hullámként imbolygó napkelet lett.
2 hozzászólás
Hú, ez engem élő horrorra emlékeztet. Nagyon jók a képek, és iszonyúan vissza tudod adni azt az érzést, mintha tényleg valóság lenne, és tényleg ott lennék. Nagyon tetszett, nagyon ott van!
jól végződő horror…ez elég fake -.-
azért köszi 🙂
Nola