egy szerelmes párhoz,
legalább kettő kell
egy kis boldogsághoz,
legalább kettő kell
a veszekedéshez,
de egy szem is elég
egy gyönyörű képhez.
Négy nap a sötétség
országában éltem,
attól, hogy úgy marad
borzalmasan féltem,
műtét sikerére
négy napig reméltem,
rég éltem napokig
ilyen nagy reményben.
Már négy éve van, hogy
elkezdtek romlani,
két éve, hogy mondták:
Ezt meg kell oldani!
Egy évet vártam, az
engedélyt feszülten,
's még egy évet addig,
míg sorba kerültem.
Két születésnapom
lesz nekem ezentúl,
és a minden napom
még jobban fellazul,
a boldog perceket
tudatosan élem,
Február közepét
kőbe bele vésem.
5 hozzászólás
Tóni! Örülök, hogy végre sorra kerültél! (nem sorba)
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Az op nem volt rossz, de utánna a napok teljes sötétségben, azok kikészítettek, de ahol azon a pár nap sötétség alatt egy Haikut gondolatban lementettem, és amikor egy picit láttam, ami ma már egy kicsivel több, akkor leírtam és feltettem aRémképek címmel.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni
Örülök az örömödnek, kedves Tóni.
Remek versbe foglaltad ezeket a megpróbáltatásokat.
Üdv. Ida
Kedves Tóni!
Mily nagy öröm ennyi várakozás után. Jó lett versbe öntve, gratulálok!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica és Ida!
Sajnos a megpróbáltatásoknak még nics vége…
üdv Tóni