Karinthy Frigyes: Szabolcska Mihály Egyszerűség / Einfacheit

Egyszerűség

Nem hivalgó, cifra páva
Nem modern az én szivem.
Egyszerűség lakik benne
Mosolyogva szeliden.

Egyszerű, de tiszta nóták
Amiket én dalolok –
Mert a szívem súgja őket,
Nem is olyan nagy dolog.

Úgy csicsereg az én szívem
Egyszerűen, szabadon,
Mint a pintyőke madárka
Fönt a lombos ágakon.

Ami a szívemen fekszik
Azt dalolom, semmi mást:
Legelő, kicsiny birkáktól
Tanultam a versirást.

Egyszerű és tiszta nóta,
Gólyafészek, háztető –
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.

A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.

Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék –
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.

Karinthy Frigyes: 1887 – 1938

Einfacheit

Er ist kein protziger Pfau Hahn,
und mein Herz ist nicht modern.
Die Einfachheit liegt halt darin,
zart, sanft und immer lächelnd.

Einfache, doch klare Lieder
singen meine Gedichte,
weil das mein Herz so zart flüstert,
ganz einfacher Geschichte.

Mein Herz zwitschert so vor sich hin
ganz einfach, munter und frei,
wie der zarte Finkenvogel,
oben des Baums, grünen Zweig.

Was auch in meinem Herzen liegt,
das ist mein Lied, nichts anders:
von den weidenden Lämmchen
Gedichte schreiben gelernt.

Eine einfache klare Sache,
Storchennest, und ein Hausdach,
das ist noch allerdings noch nichts,
aber jeder versteht das.

Gott hat mich so einfach gemacht,
hat mein Gehirn erschaffen
keine grosse Modernität
Sanftmut, Lieb’ ohne Waffen.

Kleine Hütte, lieb volles Herz,
Ferne Himmel, klar und blau,
Ady Endre soll ersticken
heute noch im morgen Tau.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni