Száll a füst, ég az avar,
az már senkit nem is zavar,
tűző napnak lágy sóhaja,
fújja a lángot tova s tova.
Bár csak válnék én is köddé,
átfonódnék tested köré,
repdesnék az illatodban,
hintáznék a lágy karodban.
Simogatnám kedves arcod,
lesném ajkadon a csókod,
sajnos hozzád nem szállhatok,
szelek szárnyán küldök csókot.
1 hozzászólás
Sajatos hangulatu vers,szep es hiteles!Gratulalok!