Tegnap kéregettem a lépcső tetején,
Hogy ’kérem, kérem, csak egy kicsit adjanak!’
Valaki leköpött, valaki még azt sem.
Végül már én mondtam, hogy ’hagyjanak’.
Ma keresgéltem a szemetek között.
Csupa rothadó hulladék.
Éhes voltam, de megsajnáltam
a könnyen kidobott szerelmeket.
Holnap talán még segíthetek nekik,
De holnapután már én szorulok rájuk,
Végül aprópénzt dobnak a kalapomba,
Pedig nekik is szakadt a ruhájuk.
2 hozzászólás
“Éhes voltam, de megsajnáltam
a könnyen kidobott szerelmeket.”
Figyelemre méltó!
Pont ilyen sanyaru a valóság mint ahogy leírtad.
Nagyon jól szemlélteti az élet kiszámíthatatlanságát.