Megvan az én szivem sértve,
Halálosan sebesítve,
Azért vagyok ilyen beteg,
Azért tovább nem élhetek.
Halálos az én nyavalyám,
Készítsd a szemfedőt anyám,
Fonj koszorút rozmarinból,
És szomorúfűz ágából.
Temetess a kert szélébe,
A kerítés közelébe,
Oda, a hol akkor álltam,
Mikor őt utó'szor láttam.
A hol megszakadt a szivem,
Ott nyugodjék a holt testem.
Oda hullasd könnyeidet,
Hová én az enyéimet.
Szendrey Júlia (1860)
Das kranke Mädchen
Sehr schwer verletzt wurde mein Herz,
sterblich leidet von grossem Schmerz,
deswegen bin ich jetzt so krank,
es gibt für mich keinen Heiltrank.
Tödlich ist mein schweres Übel,
richte das Leichentuch Mutter,
schlinge einen Rosmarinkranz
aus frischem Trauerweidenast.
Begrabe mich an Gartenrand,
bitte dort, wo ich damals stand,
ganz dicht neben den Gartenzaun,
wo ich ihn letztes Mal anschau‘n.
Dort wo damals mein Herz zerbrach,
dort soll mein Körper liegen, brach,
dort sollst du Tränen vergiessen,
wo auch meine, ständig fliessen.
Fordította Mucsi Antal
1 hozzászólás
Kedves Tóni!
Amennyire németül tudok, nagyon lelkiismeretesen fordítottad Szendrey Júliát, és én azt hiszem, hogy a te német verzióid még javítanak is a magyar eredeti minőségén. Mert bizony Júlia nem volt valami nagy tehetségű költő, és főleg közhelyekben fogalmazott, a ritmikát alig érzékelte. A te német fordításod onnan nézve is jobban sikerült… Lassan valamennyi Szendrey-verset lefordítod, ami birtokodban van. Kár, hogy mind ilyen szomorú…
Gratulálok!
Üdv: Dávid