A ködös félhomályban
Mi történik? Nem tudom
Csak a Halál mámoros csókját
Érzem fáradt ajkaimon
Nyögj egy sóhajt szívemre, kérlek
Hadd porladjanak el, a magányos évek
Körötted hallatszik a gyászos ének
Közeledsz, s most úgyérzem, nem félek
Add hófehér bőrömre a gyönyör csókjait
Váltsuk valóra rejtett álmaid
Jöjj, fogd meg két kezem,
Remélem ez lesz majd végzetem
Tán lelkem megnyugvásra talál
S jössz és elviszel magaddal
Te őszinte Halál
5 hozzászólás
Szia Bíbor Boszi!
Ahogy látom ez egy olyan vers, ami épp jót tett a felkavart lelkednek, ugye? Ettől függetlenül -vagy talán épp emiatt- remek írás lett! Bár a második versszak nekem nem egyészen összefüggő az alanyok, vagy talán a kifelejtett vesszők miatt. A harmadik versszak pedig a legjobb! 😉
Csak így tovább!
Üdv
Nos köszönöm szépen:) Hmm,nekem teljesen világos a második versszak :/ Főleg,hogy az egész vers a halálról szól,így könnyen rálehet jönni ,hogy a halálhoz beszélek 🙂 De lehet,hogy ez csak az én véleményem :)Azért nagyon köszönöm,hogy kritikára méltattad,és lemerted írni,hogy szerinted mi a gond vele 🙂 Köszönöm ^^
Kedves Boszi! A ritkán előforduló téma választással írt versed valójában igazán jó. Azonban egyetértek FANOFGD-megjegyzésével. Szerintem a kimaradt pontok hiányoznak belőle, s azért bizonyos mondatok félreérthetők nem csak itt, hanem mindnütt, ahol akár szándékosan, akár véletlenül nem szabályos mondatokban írnak. Ugyanis szerintem az nem csak a prózára, hanem a versre is érvényes. Ha én most kitenném a hiányzó pontokat, egészen másként nézne ki. Olyan verset nagyon nehéz elmondani, felolvasni is, ahol nem tudhatja az illető, hol kell megállnia lélegzetvételhez, mert így a teljes szöveg egyetlen mondatnak számít hangsúlyozás szempontjából. Elzését kérek, nem bántó szándékkal tettem a megjegyzést. Sajnos, ezt a módszert – hiába nem helyes – sokan használják.
Szerb Antal: Utas és a holdvilág című regényét idézte fel nekem ez a vers, az etruszkok halálvégyát. A halál az etruszkok szerint egy bomba jó nő képében érkezik. A meghalás aktusa nemi aktus, szerelmi kéj: oda térünk vissza, ahonnan jöttünk egy asszony vaginájába. (Jó, de mi van a nőkkel?) A regény szereplői gyerekkorukban történeteket játszanak, ezek lényege, hogy mindíg meghal bennük valaki. A halál utáni sóvárgás végig kíséri az egész vadregényes, és különlegesen romantikus történetet. Versed nagyon jó. A leírt gondolatok új gondolatokat szülnek. Az érzések tovább gyűrűznek. mint a víz felszíne, amikor követ hajítanak a tóba. -én
Üdv!
Boldog, várt, vágyott halál. Tetszik a vers íve, ahogy a mondanivaló végigvonul a szövegen!De a legjobban az utolsó sor ejtett gondolkodóba-maradt meg: "Te őszinte Halál"….gyönyörű! kifejezés. Mert a halál nem tud hazudni. Csak itt van, és elvisz, teljesen…őszintén!ez a legjobb kifejezés. Köszönöm, hogy olvastam a versed, nekem nagyon tetszett!
Üdvözlettel: Niké
u.i. örülök, hogy találok itt is metalos arcot, a 'testvérre találás' mindig öröm!:)