Teljes hóld! szép fényességed
Már derűl fel messzéről,
A pásztor régen néz téged
Görbe botja végéről.
Erejére lágy tüzednek
A hegyek már pirúlnak,
S a mint súgárid szélednek
A csillagok meg gyúlnak.
Már a réti csepp-harmatok
Mind gyöngyökké lettenek,
A források s folyamatok
Meg ezüstöztettenek.
Jer szelíd hóld! szép fényeddel,
Jer szerezz csendességet!
Csak te vetsz fel jövéseddel
A búnak a gondnak véget!
Míg fényedbe nincs enyészet,
Míg a nap fel nem szalad,
A főld s az egész természet,
Nyúgoszik te általad!
Szentjóbi Szabó László 1765
Zu den Mond
Vollmond! Schön sind deine Strahle‘
klärt sich wie thermischer Schock,
längst schaut dich der Schäferknabe
mit dem krummen Hirtenstock.
Und auf Deinen milde Feuer
die Berge werden schon rot,
‘d wenn sich die Strahlen zerstreuen,
dann Funkeln die Sterne los.
Schon die Tautropfen auf den Flur
alle zu Perlen sickern,
die Quellen und auch der Fluss
wie Silberstreifen glitzern.
Komm sanfter Mond! Mit deinem Schein
komm und bring Beschaulichkeit!
Nur du kannst hier mit deinem Sein,
Schluss machen mit Harm und Streit!
So lang kannst du so hell scheinen,
bis der Sonne nicht aufgeht,
Land und Leute sich vereinen,
nur dank dir, zum Schlafen gehn‘!
Fordította Mucsi Antal