Szeretem az őszirózsát

Szeretem az őszirózsát,
hősiesen dacol a hideggel.
Színeiben gyönyörködik
még sok szürke, novemberi reggel.

Már a határ deressé vált,
nagyon féltünk, drága őszirózsa,
ne fázzon meg sok szép szirmod,
s ki tudd nyitni, majdan végső szóra.

Te őrzöd a nyár emlékét,
s a vigaszt, hogy lesz még új kikelet.
Az elmúlás útja véges,
s virágnyílás követi a telet!

Szeretteink sírhalmára,
üzenetként viszünk ki ma téged.
Köszönjük, hogy nem hervadsz még,
talán a mi szeretetünk éltet.

Angyali szép szirmaidat
ragyogtasd az őszi napsütésben.
Hogyha jönnek ólmos ködök,
maradjon meg reményünk a fényben!

Szeretem az őszirózsát,
ő az évnek utolsó csodája.
Szirmaival reményt ébreszt,
simogatván sápadt napunk áldja.