A szeretet utáni éhség,
telhetetlen,olyan mint a mélység.
Sosem túl sok belőle adni,kapni,
mindig jobban kell szeretni.
Életed ösvényén ez vezessen fáklyaként,
a szeretet,mely bennünk égjen most és mindig örök tűzként.
Sokan a pénzükben bíznak,
de hiába, mert csak csalódnak.
Még ha értenéd is az angyalok nyelvét,
s birtokolnád az ismeret minden kincsét,
de életed szeretet nélkül élnéd,
a boldogságot sosem éreznéd.
Ha adsz magadból szeretetet,
ne félj te is kapsz majd eleget.
De ha nincs kit szeress,
s ki téged szeret,
mit fog érni az életed?
Akkor a szürke hétköznapok ködébe veszel,
beleroskadsz, boldog nem leszel.
Mert bármerre vigyen is utunk,
szeretet nélkül élni nem tudunk.
6 hozzászólás
Ez bizony így van, Kedves Amaryllis!..
Szeretet nélkül az ember nem ér semmit!…Kifejező írás…
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm szépen a dicséretet,és a szavazatodat,jól esik a biztatás:-)
Amaryllis
Az utolsó versszak nagyon találó, gratulálok.
Az elsőből én a sírt kihagynám, tudod, hogy miért, "egész életedben" vagy valami hasonlót írnék… 😉
Delory
Szia!
Igen,értem mire gondolsz, és igazad van,majd átdolgozom:-).
Köszönöm a tanácsod.
Amaryllis
Kedves Amarillys!
Tudod, én a versformát hiányolom ebből, és nem tetszenek a ragrímeid sem. A vers témájának jó kidolgozása miatt adok hármast.
FT
Szia!
Még igencsak kezdő vagyok,/és ez meglátszik a verseimen is/,tudom,sokat kell még fejlődnöm.Köszönöm az őszinteséged.
Amaryllis