Ezer szilánkra bontottam magam.
Megfejtenem kellett, miért is élek.
Azért sodor az élet, hogy célba érjek.
Ha kinyílik az égen az a keskeny út,
zúg, morajlik a kék a fellegeken túl.
Mindig parázs voltam, varázsoltam,
magamat kék szikrákra bontottam.
Előfordult sokszor, hogy játszottam
álmokkal, mi átfordult a valóságba.
Mikor az ősz levelet gyűrt zsebembe,
némán sírtam, előletek elrejtettem
az összes kék színű játszótéri fákat.
8 hozzászólás
Kedves Ica! Ó, azok a kék színű fák! Nagyon is jól értem, mire gondolsz. Elég fájdalmas, az önboncolgatás mindenkinek. Hogy lesz a parázsból szikra, és fordítva! Miért is sodor az élet? Szeretettel olvastam: én
Kedves Laci!
Örülök, hogy érted a vers lényegét, a kék jelentése a verseimben mindig meghatározzák az életérzést.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
A szilánkok élesek s könnyen behatolnak..gondolom így van ez az útjaiddal mind célt hasítanak.Elgondolkodtató.
Kedves Andi!
Régen voltál már itt
Örülök, hogy itt vagy és olvastad a versem.
Úgy van ahogy értelmezted.
Szeretettel: Ica
Kedves Icu! Önmegvalósításnak nevezném ezt a csodát, talán ezért is élsz. A parázsból kipattant szikra vagy, jól írod. Őszi leveleid, utánad ballagva csak szedegetjük jó néhányan. Nagyon szép alkotás, élmény volt olvasni. Szeretettel. Éva
Köszönöm Évike a megtisztelő soraidat!
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica!
Örülök, ha sikerült megfejtened. Csodálatos képi alkotás.
Örömmel olvastalak.
Szeretettel 🙂
Ida
Drága Ida.
Csak tapogatódzom a kék sötétben, megfejteni egészen soha nem lehet.
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Ica