Van úgy, hogy néha elfog a kétely,
lesz-e elég ember s maradék hely,
hol zenghet az ének; s mi ezzel felér,
a sok mocsok mellett egy kis fehér…
És lesz-e majd piros és mélyvörös
ott, ahol az élet lilán ködös;
mindenki önmaga körül forog,
s olyan kevés a valódi dolog.
S vajon marad-e a szelíd drappból
ott, ahol tömeg dühöng és trappol,
mert nem fontos más, csak az önérdek,
s az áldozat egyre több, tömérdek.
S tudják-e vajon, hogy kell az okker,
s hogy boldognak lenni ugyan hogy kell…
És hogy szép a fűzöld, citrom, türkiz,
amely lent, középen s ott felül dísz…
És kell néha, bizony kell a szürke,
a gyász, a könnyek, a bánat szülte…
Hogy jöhessen utána égszínkék,
a boldogság, öröm s a széncinkék…
S olykor-olykor kell a rozsdabarna,
hogy az állóvizet felkavarja.
És nagyon fontos szín a szilvakék,
vigaszt találjon, aki sír ma még…
Ahol pedig tömjén és mirha van,
ott az élet valódi színarany…
31 hozzászólás
Kedves Klára!
Az utolsó két sor teszi egésszé versed! Köszönöm, hogy olvashattam! Tetszett!
Szeretettel:gleam
Köszönöm kedves gleam. Az utolsó két sor miatt írtam a verset.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Szép ahogyan a színekről írsz.Bevallom én valahogy a kéket nem szeretem.
Érdekes ilyet még nem olvastam tőled.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen a véleményedet.
Minden színt igyekeztem versbe szedni, így a kék is belekerült. 🙂 Ez a vers tényleg nem olyan, mint általában a többi versem, de a mondanivalóját illetően igen. A vers egyébként 2016-ban íródott.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! Azon tűnődöm, honnan jönnek ezek a remek rímek, a ritmus? Mennyire munkaigényes ilyet írni? Vagy csak leülsz és jön? (Jó, ezek szakmai titkok, nem muszáj válaszolnod) Minden esetre nekem nagyon tetszenek, olvastatják magukat! A felépítettségről nem is beszélve: Nem csak zenéje van a soroknak, de értelme, rendje is, és a gondolatmenet elvezeti oda az olvasót, ahová Te kívánod vezetni: a végső tanulsághoz. Hittérítő munkát folytatsz itt – s ránk fér. Rám egész biztosan!!! 🙂 Üdv: én
Kedves Laci!
A verseimet általában egy szuszra írom, ez is ilyen. Feltörnek belőlem a szavak, a rímek. A zeneiség onnan fakad, hogy zenéltem és néha még most is.
Nem vagyok hittérítő, ennek kicsit pejoratív hangzása van. Inkább az emberek figyelmét szeretném felhívni arra, hogy van egy másik út, egy másik élet, ami nem a halálba, hanem az életre vezet. De te ezt úgyis tudod. 🙂
Köszönöm szépen kedves szavaidat! 🙂
Üdv: Klári
Drága Klári!
Nem először olvasom ezt a versedet, nagyon-nagyon sokszor olvastam már. Színekkel kifejezni az értékeket… egyszerűen elragadó, megkapó, csodálatos és igen színes vers. 🙂 Ha nem állna ott a neved, akkor is tudnám, hogy a tiéd. Elbűvöltél, már sokadszorra. Köszönöm.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Nagyon boldog vagyok, hogy így gondolod, szívből köszönöm a szavaidat. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Minden elismerésem a versedhez. Formailag és tartalmilag is elnyerte a tetszésem és óriási mondanivalóval bír, ami manapság sajnos igencsak aktuális. Külön tetszik, hogy az életbölcsességet, a visszafogott, mégis egyértelmű feddést nem okoskodással, hanem kreatív képekkel, könnyed stílusban fogalmazod meg. Egy szó mint száz: szerintem szuper a versed.
Üdv. Tamás.
Kedves Tamás!
Nagyon megtisztelsz a véleményeddel, köszönöm szépen.
Igyekeztem egyszerűen fogalmazni és semmiképpen sem elítélően. Azzal nem használok senkinek. Örülök, hogy ezt észrevetted.
Üdv: Klári
Szia Klári! 🙂
Kedvteléssel olvastam merengésedet. Magam is elgondolkodtam a színek jelentésén, jelentőségén és azon, hogy mekkora hatással vannak érzéseinkre, de ez fordítva is működik. Aktuális hangulatunkhoz választunk színeket. A színek a lélek tükörképei.
Szépen vezeted le ezt a gondolatot, a tőled megszokott béke, nyugalom, megfontoltság árad soraidból.
Verstanilag is mindig megcsodálom verseidet, a rímek most is nagyon tetszenek.
A sorok áradnak, belekúsznak az ember tudatába.
A zárás emeli a hatást, mint nálad mindig.
Jó volt olvasni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen értő hozzászólásodat, a rengeteg dicséretet! 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Magával ragadott színes világod. Alapvető emberi értékek elevenednek meg a színeiddel, a hasonlataid csodálatosan harmonizálnak ezen a "palettán". … és igen, "Ahol pedig tömjén és mirha van,
ott az élet valódi színarany…"
Minden versszakod a szívemig ért, a lelkembe fészkelődött. Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Vox
Köszönettel én tartozom, kedves Vox! 🙂
Szeretettel: Klári
Köszönettel én tartozom, kedves Vox! 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
A színek hatalma csodás, és a kétkedés jó és rossz között is, izgalmas vers, tán csak a konklúzió nem igaz a végén, mert az arany is csalárdul csillog, és a tömjén és mirha is megcsalta már az embert elégszer!
Barátsággal:
Joc
Kedves Joc!
A befejezés Jézus Krisztusra utal és nem a manapság tömjénező papokra. Az arany azt jelképezi, hogy Ő a Királyok Királya, a tömjén azt, hogy Ő a Főpap, az egyetlen kapocs az Atya és az emberek között, a mirha pedig azt, hogy Őt a halál nem tarthatta fogva (a halottakat ezzel balzsamozták), Ő nem látott rothadást, ahogy a zsoltáros mondja. Ezért számomra igaz a befejezés. Azt akartam vele mondani, hogy lehet Istenbe vetett hit nélkül is élni, de nem érdemes.
Köszönöm szépen a véleményedet, hozzászólásodat! 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Értettem a kultur- vagy vallástörténeti felvetést a vers végén, legfeljebb nem értettem egyet vele, de ez semmit sem jelent. Élni viszont érdemes, mindenképpen, meglelve mindenkinek a maga útját, mely semmivel sem jobb vagy rosszabb más útjánál, mindenki másképp, van, aki Istennel, van, aki másképp.
Barátsággal:
Joc
Kedves Joc!
Ami neked nem igaz, az nekem az. Legyen mindenkinek a saját hite szerint! 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Igen, én is erről beszélek.
Joc
… sokadszorra elolvastam. Megtanulom. Csúcs ez a vers.
A rövidre zárt befejezéssel – számomra – az ÉLET gazdagságát láttatod, hiszen a tömjén nagy kincsnek számított az ókorban, rendkívül jó hatással volt az emberi szervezetre, a mirha értéke pedig vetekedett az aranyéval. (A szeretettel adott-kapott kincsek valóban bearanyozzák az életet)
A Biblia is említi több helyen (pl. a napkeleti bölcsek is mirhát, tömjént, aranyat vittek a születő kis Jézusnak)
… ez most csak azért jutott eszembe, mert visszatérve láttam, hogy Joc a papokra, a vallásra asszociált, és ha ezt a két fűszert a papokkal hozzuk kapcsolatba, bizony nagyon igaza van. Sajnos az ő mirhájuk és tömjénük valóban sok csalárdságot, bajt hozott a világra.
… szóval már majdnem tudom a versed Klári 🙂 sokáig ez a vers lesz a tarisznyámból legtöbbször elővett vers.
… sokadszorra elolvastam. Megtanulom. Csúcs ez a vers.
A rövidre zárt befejezéssel – számomra – az ÉLET gazdagságát láttatod, hiszen a tömjén nagy kincsnek számított az ókorban, rendkívül jó hatással volt az emberi szervezetre, a mirha értéke pedig vetekedett az aranyéval. (A szeretettel adott-kapott "kincsek" valóban bearanyozzák az életet)
A Biblia is említi több helyen (pl. a napkeleti bölcsek is mirhát, tömjént, aranyat vittek a születő kis Jézusnak)
… ez most csak azért jutott eszembe, mert visszatérve láttam, hogy Joc a papokra, a vallásra asszociált, és ha ezt a két fűszert a papokkal hozzuk kapcsolatba, bizony nagyon igaza van. Sajnos az ő mirhájuk és tömjénük valóban sok csalárdságot, bajt hozott a világra.
… szóval már majdnem tudom a versed Klári 🙂 sokáig ez a vers lesz a tarisznyámból legtöbbször elővett vers.
Kedves Vox!
Csodálatos az elemzésed, számomra pedig ez a csúcs! 🙂 Nagyon jól érted a verset, ennek nagyon örülök. Teljesen egyetértek veled mindenben, különösen ebben: A szeretettel adott-kapott "kincsek" valóban bearanyozzák az életet.
S ha ezt az Atyára és Krisztusra vetíted: Az Atya Jézus Krisztust adta értünk, akit még önmagánál is jobban szeret, Krisztus pedig az életét adta értünk, hogy el ne vesszünk. S a Biblia azt mondja, hogy annál nagyobb szeretet nincs, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért. Számunkra Ő a legnagyobb ajándék.
Nagy köszönettel és szeretettel: Klári
Szia Klári! Sztem a mirha, és a tömjén itt, és hitünk szerint is: jelképek, mint pl. az új Jeruzsálem, ami nem földi királyság, hanem a Menyek Országa! A "papoknak" nincs ilyen holmija, csak nekünk van, hívőknek, akik hiszünk abban, amit jelent! A papok a templomban csak közvetítik számunkra!
Egyébként távol álljon tőlem, h amikor a Te itteni hittérítő szerepedet, missziódat szóba hozom, ennek a szónak bármilyen vonatkozásban is, pejoratív értelmet tulajdonítsak. SŐT! a hittérítés a legfontosabb, legnemesebb faladat, amit csak ember valaha is felvállalt. Hittérítők nélkül hogyan juthatott volna el hozzánk az Igazság, és az Örömhír? A Te költészeted számomra, és remélem sokak számára ezt képviseli! Üdv: én
Kedves Laci!
Persze, egyetértünk! A hittérítő szó viszont nekem valahogy azt az erőszakos hittérítést juttatja eszembe, ahogyan az amerikai földrészen terjesztették a hitet tűzzel-vassal.
A misszió valóban nagyon fontos dolog. Jézus Krisztus is azt mondta a tanítványainak: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Máté 298, 19-20)
Verseket azóta írok, hogy bemerítettek, és küldetésemnek tartom, hogy közvetítsem Isten hívását. Az Atya már megbékélt velünk, s most arra vár, hogy mi is béküljünk meg vele. Ez a mi részünk, a mi felelősségünk.
Köszönöm ismételten, hogy itt jártál és a véleményedet itt hagytad! 🙂
Üdv: Klári
Elragadó ez a színes vers színes világa kedves Klári!
A képzelet mindent elbír, mindent elhitet velünk…
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm kedves soraidat! 🙂
Szeretettel: Klári
Szepes Mária: Figyelj!
A teremtő ecset micsoda csodákat fest.
Pirosat, hogy örülj, sárgát és nyugtató zöldet.
Jelbeszéd ez is. De kár, hogy elfeledted.
Ezt most olvastam, s eszembe jutott a versed, kedves Klári!
Szeretettel: gleam
Köszönöm, kedves gleam! Érdekes, szép gondolatok. 🙂
Szeretettel: Klári
Színpompás. Festészet és költészet rokon, bizonyos fokon.
Üdv. : ÁE.
Igen, szerintem is rokon. Köszönöm szépen Emil.
Üdv: Klári