Az éghullámok partra vetettek,
hogy itt csiholjam jelzőtüzemet,
a mikéntjét lelkemre csomózták:
vérbe véssek sorsomnak legendát?
Távozz tőlem te barbár gondolat,
ne vedd el tőlem hajótörésem,
ezt a vihart magamnak kavartam,
ki vagyok énből, vezeklésképpen.
4 hozzászólás
Hm! Ez jó!
(egy t betű a vihar után)
szeretettel-panka
Szia! Bár nem az elsőre olvasva értem" vers, de tetszik hogy őszinteség árad belőle.
Szeretettel:Viki
Köszönet a t betűért!
Szeretettel: efersez
A születés soha sem lehet hazug!
Szeretettel: eferesz