Festett fák az erdő,
képzelt eső esik.
Valamilyen felhő
árnyéka beterít.
Körvonaluk-vesztett
színek összefolynak,
az idő lecseppen,
tegnap a ma holnap.
Elkenődött vásznon
csak egy kis folt lettem,
magam se találom
már a szürkületben.
Tájkép szürkületben
Szerző: szilkati
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Tetszik ez a vers még a címe is.A vége meg különösen.Jó eltűnni a szürkületben.
Az utolsó három sor nálam mindent visz.Jó kis vers.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy tetszik a vers. Néha tényleg jó elveszni a világ szeme elől.
Szeretettel: Kati