A kard vágjon utat
közöttünk,
ahol ártatlan vérünk
pengeélen összeér,
ha könyörtelen világunk
ciripelése dér.
Azt mondják
– visszhangzom én is –,
hogy fel a fejjel,
remélj!
Mindazonáltal
az is meghal.
Ajjajjaj-
-ajjaj-jaj!
A bolondnak
racionális
a küzdőtere.
Meditálj felette.
(Planktont fogyaszt
a bálna,
utána, előtte, légcsavar,
lassíts le
hamar.
Ölelj át comboddal,
virrad, nyújtózik
a pitvar…
Három pont.
Nő, férfi,
nedvet ont.
Születés,
mag házában
a csépelés.
Amit főztél
tápláljon,
mi félelmetes
a halálon?
3 hozzászólás
Szia Szabolcs! Nagyon jó! Bírom az abszurdot, ha jó! A vastag betűs rész egyenesen fenomenális: a gondolati elemek ütköztetése! Üdv: én
Szia Bödön!
Köszönöm.
Szép hétvégét!
Szia eferesz!
Tulajdonképpen versed végén a gondolat "mi félelmetes a halálon?" hat vissza és táplál, így "visszhangozva világunk könyörtelenségét" -pedig racionális mindenkinek – hogy "fel a fejjel, remélj!"
Azt gondolom, remek!
üdv
leslie