Hol nem látnak.
Talán létezem egy testben,
Mit nem vágynak.
Talán én vagyok,
Vagy csak a kert.
Talán meghalok,
Vagy csak eső vert.
Talán meglelem önmagam,
Hol végre létezem.
Talán meglellek hangtalan,
Miközben fogod két kezem.
Talán szűnik a vágy,
Mi sötétet gerjeszt.
Talán késik az ágy,
Mely szól: – Itt holtan fekhetsz.
Talán lesz egy vagy,
Mely meggyőz.
Talán szeret, nem hagy,
Szíve fertőz.
Talán ez az egész,
Csak álom, valótlan térkép.
Csak egy sorra vágyom,
– Szeretném, hogy élj még!
1 hozzászólás
Kedves Atreyou!
Ez egy igen nagy világfájdalmat tükröző vers! Viszont szép és nekem tetszett, ahogyan leírtad ezt az érzést.