ne bántsd az öreget,
ne taposd le őt
úgy mint egy kopott szőnyeget.
Gondolj mindig arra
az hogy te ma lettél,
neki köszönheted
mert nélküle, te sem lennél.
Ő volt ki utadat
mindig tisztította,
fájdalmaidat is
ő örökké csitította,
most öregségére
sem kér tőled már mást,
mert te voltál neki
eddig a legnagyobb áldás.
A végállomáson
várd őt szeretettel,
tisztelettel lásd el
az egész környezeteddel,
azt még ő sem tudja
meddig marad veled,
oszd meg vele mindazt
amit ő megadott neked.
Eljön az a nap is
's búcsú nélkül elmegy,
köszönj neki mindent
addig amig megteheted,
simogasd meg lágyan
azt a két öreg kezet,
inkább azokat ma
mint holnap a fakeresztet.