Tegnap még köntösbe burkolóztam,
fölöttem még éj- sötét lebegett.
Töviseim közé behúzódtam,
testem pókhálók között megrekedt.
Fosztott szívemből már remény áradt,
bimbót bontott a kikelet felé.
A szikkadt földből egy új mag sarjadt:
esély, s kürtöt fújtam jövő felé.
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
tetszett versed kétarcúsága: az első vsz. erőteljes, láttató sötét szimbolizmusa, a 2.vsz reménytelisége, szintén jelképszerű képekben. ezért gondolom, hogy talán a 2. vsz. első sorában a " még " helyett a "már" talán ideillőbb lenne, jobban kifejezné a változást, vagy a reményt a változásra. A rímek kevésbé érdekesek ennél a versnél szerintem, nem ezekre koncentráltál talán.
üdvözlettel: Grey
Kedves Gergely! Igazad van! Mennyit jelent egy versben egy szó is!!! Köszönöm az észrevételt, javítani fogom 🙂 Zsuzsa
Tegnap még köntösbe burkolóztam,
fölöttem még éj- sötét lebegett.
Töviseim közé behúzódtam,
testem pókhálók között megrekedt.
Fosztott szívemből már remény áradt,
bimbót bontott a kikelet felé.
A szikkadt földből egy új mag sarjadt:
esély, s kürtöt fújtam jövő felé.